2007. április
ARCOK A GYÜLEKEZETBŐL:
„…NEKEM AZ OLYAN BÖJT TETSZIK…”
Az Ige üzenete
Békesség nektek! ......miért támadt kétség a szívetekben? (Lk. 24., 36., 38.)
Húsvét közelében foglalkoztat a kérdés: Miért lett nagyobb ünnep karácsony, mint húsvét? (Ugyanis kezdetben nem így volt.)
Jobban ráérünk télen ünnepelni, tavasszal meg sok a dolgunk? Vagy a mai embernek egy bensőséges ünnep egy évre bőven elég? Esetleg a születéssel hamarabb tud mit kezdeni a ma embere, mint a feltámadással? Az erőteljes hangsúlyeltolódást az ünnepekben, ez utóbbiban érzem. Míg a karácsonyból, mint az isteni szeretet ünnepéből, ha elhagyjuk az istenit, akkor mindenki számára elfogadható szeretetünnepet lehet csinálni, de ha a húsvétból az Isten halált legyőző hatalmát kihagyjuk és csak az ember halált legyőző ereje marad, akkor azon tényleg nincs mit ünnepelni.
A keresztyénségnek pedig ez egy olyan alaptanítása, ami nélkül Pál szerint hiábavaló a mi hitünk. Egyházon kívül és belül hemzsegnek a téves elképzelések: majd az utódainkban élünk tovább, vagy majd a következő földi életben. De az Ige másról beszél! Miért kételkedsz, miért akarod kimagyarázni Isten felfoghatatlan erejét? Persze, hogy a megromlott emberi értelem mindent nem ért. Pl.: Mi a fizikai kapcsolat a megfeszített és a feltámadott test között? De nem ez a lényegi kérdés. Jézus tanítványait egyértelműen felkészíti az eljövendőre: háromszor jelenti be halálát és feltámadását, és a nehéz órákban mégis elfelejtik. A Feltámadottal való találkozásnál is minden másra gondolnak, csak arra nem, amit Ő mondott...
Pál apostol az elvetett mag képét és az érzéki valamint a lelki test fogalmát használja, amely kapcsán tudjuk, hogy a magból kikelő növény minőségét nem az elvetett mag külseje, hanem a benne lévő örökítő anyag határozza meg. Így a földi testünk megsemmisíthető ugyan, de ez a nem e világra való feltámadásunkat egyáltalán nem korlátozza. A feltámadás tehát egy olyan alap, amely Isten országában, lelki testben való örök életről szól. Életünkben való fontosságát hadd szemléltesse az, hogy a feltámadás azon kevés dolgok közé tartozott, amiben Jézus és a farizeusok egyet értettek.
A Heidelbergi Káté 57. kérdése így szól:
Micsoda vigasztalásod van a test feltámadásából?
Az, hogy nem csak lelkem megy ez élet után azonnal az ő fejéhez, Krisztushoz, de testem is, Krisztus ereje által feltámasztatván lelkemmel ismét egyesül és Krisztus dicsőséges testéhez hasonlóvá lesz.
Marti Miklós
ARCOK A GYÜLEKEZETBŐL
1938. november 19-én születtem Gyomán, a gyomai járásban, Békés vármegyében, a Magyar Királyságban. Édesapám, Dr. Cs. Szabó Albert állatorvos, református vallású, édesanyám mezőberényi születésű, Braun Magdolna Zsuzsanna, ágostai evangélikus vallású. Mindkét ágon felmenőim jómódú parasztgazdák, azaz mezővárosi parasztpolgárok voltak. 1945. szeptember elején kezdtem el kisiskolás éveimet a gyomai Református Elemi Népiskolában, majd az államosítás után az Állami Általános Iskolában Köröstarcsán ill. Gyomán végeztem a VIII. általánossal 1953-ban. Édesapám Köröstarcsán, majd Csárdaszálláson, ill. Gyomán volt községi állatorvos. Hatan voltunk testvérek. Édesanyám ún. „háztartásbeli” jogállású volt; ahogy ma mondanánk: „főállású anya”.
Családom az önkényuralmi rendszerben osztályidegennek volt minősítve, így aztán hosszas bolyongás után a váci Mezőgazdasági Technikumban folytattam tanulmányaimat. Mint „piszkos kulákfattyú” Békés megye összes középiskolájából kitiltattam. Vácott – Istennek hála! – nem értelmezték olyan vadul az osztályharcot. Itt érettségiztem 1957. júliusában. Édesapám szerette volna, ha én is állatorvos lennék; azonban az 1956-os forradalmi napokban nem úgy viselkedtem, mint ahogy a rendszer elvárta volna, s a továbbtanulásom meghiúsult. 1958-ban Balassagyarmaton elvégeztem a törzskönyvezési szakiskolát, innen kerültem a Békés Megyei Törzskönyvezési Felügyelőségre 1958. augusztus 1-én. Ezután még 27 évet dolgoztam az állattenyésztési közigazgatásban. Közben 1958. november és 1960. november között Ercsiben teljesítettem katonai szolgálatot a nehézpontonos hídászoknál. 1962-ben megnősültem, 1963-ban született Judit Eszter lányom. 1974-ben másodszor nősültem, Feleségem, Pataki Ilona gyógyszertári asszisztens öt éves Miklós fiát, én 11 éves Jutka lányomat „vittem” a házasságba. Ezután született Csilla lányunk 1975-ben és Zsuzsi lányunk 1985-ben. Levelező, ill. egyéni levelező úton végeztem el 1977-ben a szarvasi Mezőgazdasági Főiskolát és lettem öntözéses és meliorációs üzemmérnök, 1992-ben pedig a Debreceni egyetem Néprajzi Tanszékén szereztem etnográfus oklevelet. 1985. augusztus 16-án a békéscsabai Gabonamúzeum vezetője lettem, s innen küldtek korengedményes nyugdíjba 1994. január 1-én. Azóta nyugdíjas vagyok.
1978-ban Gyomán ismerkedtem meg közelebbről Főtiszteletű Dr. Sipos István theológiai magántanárral, néhai boldog emlékezetű, az idő szerinti gyomai református lelkipásztorral. Az ő kivételes egyénisége, hitvalló református prédikátori személye, a vele való beszélgetések térítettek vissza őseim egyházába. Bizony ennek előtte – mint oly sok nemzedékbeli társamnak – igen laza kötődésem volt egyházamhoz. 1982-ben Gyomán kedves jó István bátyám vette ki tőlünk a házassági eskütételt, s ugyanekkor a szent keresztségben részesültek gyermekeink: Judit, Miklós és Csilla. Zsuzsikát már Békéscsabán keresztelte néhai nagytiszteletű Szabó Géza lelkipásztor. 1982-ben tagolódtam be a békéscsabai református gyülekezetbe. Szabó Géza nagytiszteletű úrral, kedves jó Géza bátyámmal folytatott sok-sok tartalmas együttlétünk, hitbeli meggyőződéssel teli beszélgetéseink után abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy megválasztottak pótpresbiternek, 1985-től pedig rendes presbiternek, s e tisztséget viseltem 1999-ig. 1991-92-ben voltam egyházmegyei világi jegyző, egyházkerületi világi küldött, 1996 és 2002 között pedig egyházmegyei levéltáros, műemléki előadó. 1984 és 1987 között három évet végeztem levelező tagozaton a Debreceni Theológiai Akadémián. A kápláni alapvizsgát egészségügyi okokból már nem tudtam letenni.
Igen kedves, áldott jó természetű feleségemmel immár több, mint harminckét esztendeje élünk boldog házasságban, és – kisebb-nagyobb testi kínokkal küszködve ugyan – örvendezhetünk a gondviselő Isten áldásával szép nagy családunknak, hat unokánknak.
SOLI DEO GLORIA!
A Centenárium évében különösen is fontos felhívni a Gyülekezet figyelmét arra a nagyon olvasmányos és körültekintően megszerkesztett munkára, amelyben Cs. Szabó István okleveles etnográfus testvérünk a békéscsabai reformátusság történetét feldolgozta és összefoglalta. A könyv „A BÉKÉSCSABAI REFORMÁTUS EGYHÁZ TÖRTÉNETE” címen a gyülekezet felkérésére 1993-ban íródott és 1994 májusában jelent meg – korlátozott példányszámban a gyülekezet iratterjesztésében megtekinthető és olvasásra kikölcsönözhető.
„…NEKEM AZ OLYAN BÖJT TETSZIK…”
Beszélgetés lelkipásztorainkkal, Marti Mártával és Marti Miklóssal a böjt lényegéről és jelentőségéről
„Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen felrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat és összetörsz minden jármot. Oszd meg a kenyeredet az éhezővel, vidd be a házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged sebed. Igazságod jár előtted, és az Úr dicsősége lesz mögötted.”
/Ézs. 58.: 6.-8./
Amikor leültünk a böjt jelentőségéről beszélgetni, Marti Márta itt ütötte fel a Bibliát.
Miért pont ezt az igeszakaszt választottad?
Mert a nagyon sok hamis böjt-értelmezés mellett, amelyekkel az emberek között találkozunk, igaz és meglepő magyarázatát adja ennek a fogalomnak. A világ is ismeri ezt a szót: az emberek általában mint valami reform-konyhai, életvezetési fogalmat használják, és a léböjttől a zöldségböjtig ezernyi formáját kínálják. Azt gondolom, nem lebecsülendő dolog, ha egy embernek van elég önfegyelme ahhoz, hogy valami értelmes dolgot tegyen a testi egészségéért. De a keresztyén ember életében a böjti időszak nem arra való, hogy a test túlsúlyát csökkentse, vagy a testét méregtelenítse általa, hanem hogy a lelkét „méregtelenítse”. Az még nagyobb dolog, ha valaki ezért a célért képes tudatosan tenni valamit - a böjt ennek a tudatos cselekvésnek, tudatos és fokozott Istenre figyelésnek lehet az eszköze.
Marti Miklós megerősíti: Szerintem is ez a legfontosabb. Az egyházi év ritmusának ez a jelentősége: az ünnepek megtörik a hétköznapok egyhangúságát, felemelik a tekintetünket Istenre, Isten nagy tetteire, az azt megelőző böjti időszakok pedig felkészítenek bennünket az ünnepre. Mert az ilyen felkészülés nélkül az ünnepek átsuhannak az életünk fölött, értelmüket, jelentőségüket vesztve.
Régi hagyomány az, hogy húsvét előtt az egész közösség böjtöt tart?
Igen, ez óegyházi gyakorlat. Magát a húsvétot a 4. századtól ünnepeljük, és az 5-6. századtól kapcsolódik hozzá a böjt is. Magyar nyelvhasználatban a szó is kifejezi: az önmegtartóztatás, böjt ideje után az ünneppel jön el a hús magunkhoz vételének az ideje. De nemcsak a húsvéthoz, hanem a karácsonyhoz is kötődik ez a hagyomány. Így is hívták régen: karácsony előtt volt a „kisböjt”, húsvét előtt – Jézus negyven napos pusztai küzdelmére emlékezve – a negyven napos „nagyböjt”. Kis- és nagyböjt idején nem volt szabad vigasságokat, lakodalmakat tartani. Bár nem ez volt a kizárólagos jelentése a böjtnek, de őseink komolyan megtartották az étkezési előírásokat, a húsevés időszakos tilalmát is. Különösen egy agrártársadalomban, ahol a nagyböjt ideje egyben kemény mezőgazdasági munkálatok kezdete is, ez igencsak emlékeztette az embereket arra: ünnep közeledik, amire készülni kell.
Ti böjttel készülődtök a húsvétra?
Igen, bár a mi életünkben ez nem az étkezési szokások megváltozását jelenti. Nem is ez a lényeg. Ha az ember böjtöt akar tartani, vizsgálja meg, mi az, ami a szükségesnél jobban leköti a figyelmét, az idejét, az energiáját, és arról mondjon le.
A mi életünk leggyümölcsözőbb böjti időszaka az volt, amikor 2001. tavaszán kivittük a TV-t a lakásból. Előtte sokat vitáztunk a gyerekekkel: én a híradót akartam nézni, és azt akartam, hogy ők csendben legyenek – ők persze egészen mást akartak. Kivittük hát a TV-t és egyre növekvő hálával tapasztalhattuk, mennyivel nyugodtabbak lettek az estéink. Annyi áldást vett a családunk ezáltal, hogy őszig vissza se hoztuk a készüléket. A szeptember 11-i események alatt végül a kíváncsiságunk győzött, de ez a hosszúra nyúlt böjt nagyon gazdag időszak volt és szívesen emlékszünk rá. Idén is TV nélkül töltjük a nagyhetet – bár most nem visszük ki a TV-t, csak a csatlakozót húzzuk kis falból… Helyette több időt töltünk a gyermekeinkkel közös imádságban. Ez persze jóval „munkásabb” így, de megéri.
Ez egyébként nem időhöz kötött jelenség. Mindig megéri lemondani valami – egyébként az életünk részét képező – dologról, ha ebből a lemondásból mi magunk, vagy környezetünk lelki értelemben profitálhat valamit – egészíti ki Márta.
A böjt mindenképpen lemondást jelent?
A böjt fogalmához mindig szervesen hozzátartozik a lemondás. Két dolgot azonban fontosnak tartok megjegyezni ezzel kapcsolatban. Egyrészt: nem minden lemondás böjt a szó biblikus értelmében. Az a lemondás, amit nem övez imádság, és aminek a célja nem az Istenre figyelés: az lehet nagyon szép emberi gesztus, önfeláldozás, lehet céltalan önsanyargatás vagy az ember jól felfogott érdeke, de ezek egyike sem böjt.
Másrészt: a böjthöz a lemondás fogalma kapcsolódik, nem az aszkétizmusé vagy a megfosztottságé. A mi 2001-es nagyböjtünk is példázza ezt: az egy boldog időszak volt. Az Ézsaiási ige is komoly ígéreteket fűz a böjthöz.
Sugallja azt is, hogy böjt idején vagy – inkább így mondanám – böjt közben – nyitottabbak, érzékenyebbek, talán odaadóbbak is vagyunk, mint egyébként. A böjt formál, érlel bennünket, megtanít nemet mondani és kordában tartani vágyainkat.
Teológus koromban sokat vitáztunk kollégiumi társaimmal azon, van-e helye a böjtnek a mai kegyességben. Jézus ugyanis elutasítja a farizeusok kultikus, formális böjtölését, de nem utasítja el Keresztelő Jánosnak és tanítványainak a böjtös életformáját – ugyanakkor nem tartja azt indokoltnak saját tanítványi körére vonatkozóan, amíg Ő velük van. Hát kérdés, hogy a Vőlegény velünk van-e? Ha egy hívő ember azt éli meg, hogy elveszítette a Vőlegény közelségét, akkor valószínűleg helye van az életében a böjtnek.
Előfordult-e már Veletek, hogy lelkészként azt tanácsoltátok valakinek egy felmerülő probléma kapcsán, hogy tartson böjtöt?
Lelkészként álltunk már úgy nehéz kérdéssel szemben, hogy azt láttuk: ehhez csak imádsággal és böjtöléssel szabad közelíteni… De hogy probléma-megoldásra javasoltunk volna böjtöt, ilyenre nem emlékszem, és azt hiszem, ezzel csínján is kell bánni. Ha nem elég érett az ember, könnyen félreértések adódhatnak. Istentől ugyanis semmit nem lehet erőszakkal kicsikarni, még olyan szelíd erőszakkal sem, amivé a böjt válhat a kezünkben. Az összes pogány kultúra is ismeri a böjt gyakorlatát, és pogánnyá válik a mi böjtünk is, ha azt érdemszerzésre vagy fizetőeszközként akarjuk használni.
A Biblia példái alapján úgy vélem, a böjt nem annyira a problémamegoldásnak, mint inkább a felkészülésnek az eszköze. Az Ószövetségben királyokról, hadvezérekről olvassuk, hogy nagy hadjáratok előtt böjtöt hirdettek. Jézus a messiási küldetésének megkezdése előtt böjtöl a pusztában, az őskeresztyének pedig az apostolok kibocsátása előtt. Az élet nagy eseményei, nagy döntései előtt helye van a böjtnek.
Mindezeket szem előtt tartva, bátorítjátok-e a gyülekezetet arra, hogy böjtöt gyakoroljon?
Mindenképpen bátorítunk mindenkit arra, hogy éljen a böjt lehetőségével, akár a húsvét ünnepére, akár személyes életének nagy eseményeire készülődve – kiemelve, hogy a böjt hangsúlyozottan eszköz és nem cél az úton. De a böjttel megtámogatott imádság mindenképp minket erősít.
ÁPRILISI ÜNNEPI ALKALMAINK
Április 2-5. Nagyheti bűnbánati istentisztelet 18 h-kor a gyülekezeti teremben
Április 6. 10 h-kor nagypénteki istentisztelet
18 h-kor passióolvasás
Április 8. 10 h-kor húsvéti úrvacsorás istentisztelet
Április 9. 10 h-kor istentisztelet, melyen Gergely Tamás legátus, a Debreceni Református Teológiai Akadémia V. éves hallgatója szolgál igével
Április 15. 10 h-kor ünnepi istentisztelet, melynek keretében megemlékezünk arról, hogy 60 évvel ezelőtt, 1947. áprilisában indították el az első vagonokat a hazájukból elüldözött felvidéki magyarokkal.
Igét hirdet Erdélyi Pál, vágfarkasdi református lelkipásztor
Istentisztelet után szeretetvendégség keretében találkozhatnak, beszélgethetnek egymással a kitelepítés átélői, illetve leszármazottaik
Április 15-ig tekinthető meg az egyházi textíliákból, fazekasmunkákból készült kiállítás
Április 22. 15 h-kor a gyermekrajz-kiállítás megnyitása.
A megnyitón előadást tart Koszecz Sándor, az Életfa Kulturális Alapítvány kuratóriumának elnöke, néprajzkutató, népmesegyűjtő.
ISMÉT AZ 1%-RÓL
Az év elején a Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnöksége levelet intézett valamennyi lelkipásztorához, melyben kérte, hogy tájékoztassák gyülekezeteiket a személyi jövedelemadó 2x1 %-áról szóló rendelkezés jelentőségéről. Az egyszázalékos felajánlás anyagi tehertételt nem jelent az adózónak, hiszen a kötelezően már befizetett adója 1%-ának felhasználásáról rendelkezik, ezért ez nem adakozás, hanem egy bizalmi gesztus, állásfoglalás. Mégis, mivel az adózóknak jelenleg alig fele él rendelkezési jogával, évente 4-5 milliárd forint marad az állami költségvetésben, pedig ezek a felajánlások teszik lehetővé, hogy a közegyház be tudja fizetni a lelkipásztorok után az éves TB-járulékot, közvetlenül tehermentesítve ezáltal az egyházközségeket. A második 1%-kal civil szervezeteket, alapítványokat támogathatunk. A Magyarországi Református Egyház technikai száma: 0066, gyülekezetünk alapítványának (A Reformációért Alapítvány) adószáma: 18376706-1-04. Minden évben sok felajánlás vész el a nyilatkozatok pontatlan kitöltése miatt, ezért kérjük, ha bárkinek kérdése van ezzel kapcsolatban, forduljon bizalommal a gyülekezet lelkipásztoraihoz vagy presbitereihez!
KÖNYVAJÁNLÓ
Paul White: A buyufa alatt (Evangéliumi Kiadó;
<< Kelet-Afrika széles pusztaságán van a tanganyikai dzsungeldoktor kórháza. Daudi, a kórház gyógyszerésze éppen a gyomorbetegek orvosságát keveri… A gyógyszertár ajtajának árnyékában ülnek a lábadozó betegek és beszélgetnek.
„Én nagyon félek az oroszlántól” – mondja az egyik. Fején és lábán vastag kötés van. Enyhén megborzong.
Egy hosszú, sovány fiú köhög és aztán lassan így szól: „Ha csak rágondolok Nzokára, a kígyóra, már libabőrös leszek!”.
Az egyik maláriás férfi fáradt hangon teszi hozzá: „Hát még Kifaru, a rinocérosz! Még a föld is megrendül a lábai alatt, mikor szarvával vadul…” – nem tudja folytatni, ismét hidegrázása van; hangosan vacognak a fogai.
Daudi valami fehér port mér és az üvegbe szórja. „Az állatok valóban igen vadak és veszedelmesek” - szól megnyerő hangján. „Ilyen Mubu, a moszkitó, Papazi, a kullancs és Hazi, a légy is. Parányi állatok ugyan, de ezerszer több embert ölnek meg évente, mint a dzsungel összes nagy ragadozói együttesen. De van valami, ami még sokkal veszedelmesebb és mindig halálos…” Látható borzongás futott végig a hallgatóságon… „Különféle módon beszélek majd nektek erről a halálos veszedelemről… Figyeljetek!” >>
Az izgalmas előszó után rövid, meghökkentő, sőt megrázó állattörténetek, fabulák következnek Daudi előadásában. A hallgatósága egyre jobban megérti ezeken keresztül a Biblia alapvető üzeneteit, annak halálos komolyságát.
A könyv folytatása is megjelent a közelmúltban „Dzsungeldoktor az oroszlánok csapásán” címmel, melyben az író a dzsungelben szerzett személyes missziós élményeit meséli el.
A könyveket iskoláskorú gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt ajánljuk.
FONTOS!
Gyülekezeti termünk nagyon szép, cseresznyeszínű, fából készült szószékkel gazdagodott, melynek ötletét Balogh László Gondnok Úr a hajdúszoboszlói nyugdíjas lelkészotthonban járva merítette, elkészítője pedig Vincze Gábor asztalosmester volt.
Köszönet a kigondolónak, a kivitelezőnek, Isten tegye ezt a szószéket az élő Ige hirdetésének színhelyévé!
_____________________
Néhány hónap elteltével valószínűleg megfogalmazódott már a kedves Testvérekben többféle vélemény, javaslat az „Élővíz” c. hírlevelünkkel kapcsolatban.
Észrevételeiket, olvasói leveleiket szeretettel várjuk az elovizszerk@freemail.hu internetes címen vagy a templom bejáratánál elhelyezett emblémás dobozban.
