Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2010. február

2010.02.10

 Kép

AZ IGE ÜZENETE
ARCOK A GYÜLEKEZETBŐL: SZABÓ GÉZÁNÉ

  BÚCSÚZUNK: özv.Varga Sámuelné
                            és Erdélyi Gáspárné

KÖSZÖNTÉS: Lelkészeink köszöntése
                           5 éves szolgálatuk 
                           alkalmából
FILMKLUB: Popcorn nélkül 
                          – az új ifjúsági klub
KÖNYVAJÁNLÓ: A pucér valóság
Tanösvény öregapámhoz
„Post tenebras lux” - sötétség után a fény

 

NYOMTATHATÓ VERZIÓ 

 

 AZ IGE ÜZENETE
 
„…a reménység nem szégyenít meg…” Róm. 5,5.

 

         Kedves Református Keresztyén Testvérem! Minden új esztendő várása, érkezése valami izgalmi állapotot szül az emberi szívben. Van, amikor félelemmel, van, amikor izgalommal tekintünk előre, mert valamit várunk, vagy éppen nem tudjuk, hogy  mit hoz a holnap.

         Keresztyén emberként mindig kíváncsisággal szoktam kinyitni a Bibliaolvasó Kalauzt, vajon melyik Igét írták fel a szerkesztők annak könyvjelzőjére. Akik használjuk a Bibliaolvasó Kalauzt a Szentírás mindennapos olvasásához, ezzel az igeverssel  találkoztunk ott.

         Nincs ebben a mondatban benne Istennek a neve, nincs benne buzdítás, tanács, figyelmeztetés. Ez a ténymegállapító, kijelentő mondat mégis átmelengeti a szívünket. A mi reménységünk nem emberi teljesítmény, hanem mennyei ajándék. Reménységünket nem emberekbe, földi, múlandó dolgokba vetjük, mert akkor minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk. Igaz reménységünk akkor lehet, ha élő, győztes, feltámadott Krisztusunk van. Ez a reménység, a belé vetett igaz, jó reménység nem szégyenít meg.

         Az Újszövetségben a reménység összekapcsolódik a hittel és a szeretettel. /I.Kor.13,13./ Ahhoz, hogy a reménységünk  élő, valóságos, majdan beteljesült legyen önmagunkra, de másokra nézve is, szorosan össze kell kapcsolódnia a Krisztusba vetett élő hittel és Istentől kapott igaz szeretettel.

         A reménykedő ember ugyanakkor megvigasztalt ember is. Bár nem tudjuk a jövendőnket, mert Isten hatalmában van, de éppen ezért nincs okunk a félelemre, mert nem embereknek vagyunk kiszolgáltatva. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál... /Róm.8,28./

          A kor emberének a szájából olyan sokszor hallani: a remény hal meg utoljára. Mily áldott valóság, hogy a keresztyén ember reménysége soha nem hal meg, mert valóságos, örök, igaz táplálója annak a mi Urunk Jézus Krisztus.

          Adjon a mindenható, örök, igaz Isten mindnyájunknak igaz reménnyel teljes, hitben növekedő, szeretetben megélt új esztendőt!

 

Vissza

 

 

 

 

 

ARCOK A GYÜLEKEZETBŐL: SZABÓ GÉZÁNÉ

Kép       Keresztyén családban születtél, de hogyan lett Krisztus személyes Megváltóddá?     
       A kérdés első felére válaszolva drága szüleimre kell emlékeznem, akik templomba járó református keresztyénként éltek, s nevelték gyermekeiket.
       Makón éltünk. A háború utáni veszteségben, bizonytalanságban Isten Szentlelkének munkája által lelki ébredés bontakozott ki a református egyházon belül. Makóra is meghívást kapott egy evangélizáló lelkipásztor.
       Különös – így a 77. életévemben – visszaemlékezni arra a hétre. 1948 márciusát írtuk. Napról-napra megtelt a belvárosi nagytemplom, s a Krisztushoz hívó szó hatalommal szólt: „…de még van hely…” Luk.14,15-22. akkor én elfogadtam ezt a „meghívást” és Jézus megváltó kegyelmét.
       Szüleimmel, s a gyülekezet nagyon sok tagjával együtt boldogan vallottam Jézus Krisztust személyes Megváltómnak. Ez az új élet kezdete volt, Amit Isten Igéje által táplált a gyülekezet közösségében. A Krisztusban nyert örömteli élet a baráti körömben, az iskolában bizonyságtételre késztetett. Mozgalmas ifjúsági élet alakult a KIE /Keresztyén Ifjúsági Egyesület/ keretén belül. Visszagondolva hálaadással mondhatom: „Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre.” I.Pét.1,5.
         Feleségül mentél Szabó Géza lelkipásztorhoz, és ezzel részese lettél a papnék, a lelkészcsaládok hányattatott, küzdelmes életének. Visszagondolva arra  a 20-30 évre a fájdalmakon túl mi az, amikért hála van szívedben Isten iránt?
         Gézával Makón ismertük meg egymást. Rövid ideig beosztott lelkész volt  a belvárosi gyülekezetben, majd Szegedre került Bakó László esperes mellé.
          A társadalmi, politikai változások meghatározták, sokszor átírták a terveinket. Szüleimmel Makót el kellett hagynunk. Gézát is váratlanul érte a hír, de megkeresett minket – s hogy el ne veszítsen – megkért, legyek a felesége.
         Isten áldását és vezetését kérve Budapesten volt az esküvőnk. Közös életünket 1953 februárjában a Szeged Kálvin-téri gyülekezetben kezdtük meg.
          Szegedi szolgálatunknak minden perce ajándék volt. A lelki éhség, szomjúság szeretettel párosulva áradt felénk. A gyülekezet minden korosztálya elfogadott minket, de külön ajándék volt, hogy a főiskolás fiatalok otthonra találtak nálunk. Akkor, amikor minden missziói munka tilos volt, naponta éltük meg Isten gyülekezet építő áldását.
          Közös életünket is megajándékozta Isten, megszületett első gyermekünk Klárika. Ő nem sokáig lehetett szegedi „polgár”, mert 1955 februárja már Eleken talált bennünket.
     A Zsoltárok 25,10 egyikfordítása szerint: „Az Úrnak  minden bánásmódja kegyelem és hűség…”, nos ezzel a bizonyossággal kezdtük eleki szolgálatunkat.
Március 20-án megszületett Mihály fiunk, s a gyülekezet szeretetébe fogadott bennünket.
    Rövid időn belül ismertük a gyülekezet tagjait, s külön öröm volt, hogy hitvalló, hitüket gyakorlókra testvérekre találtunk. Nagyon küzdelmes időket éltünk együtt, szegény volt a gyülekezet, de azt nem lehetett mondani, hogy „maga harangoz a pap”, mert nem volt harang. De volt élő Ige, sok-sok örömteli együtt imádkozás, éneklés, gyerekek csapata vasárnap reggel, szolgáló és terhet hordozó közösség. Kicsi, de élő gyülekezetre gondolhatok vissza. A nevek mellé még ma is kedves arcok társulnak, akikért hálás vagyok Istennek, hogy egymás hite által épülve testvérek lehettünk.
     Harmadik gyermekünk – Évike – sérülten született. Számára megfelelő iskolát és közösséget kellett találni. Mivel áthelyezésre semmi esélyünk nem volt, ezért mondtunk le 1967-ben az eleki szolgálatról.
     Ettől kezdve a szolgálatunk nem a megszokott mederben folyt. Isten új utat mutatott: beépültünk egy budapesti gyülekezet közösségébe, ahol tanított és nevelt az új feladatok megértésére és megoldására. Géza – 1981-ben bekövetkezett haláláig – helyettesítő lelkészként szolgált. Mindketten nehéz munkát vállalva neveltük gyermekeinket. Az új körülmények között tanulgattuk, hogy nem a megszokott keret a fontos, hanem „csak a szeretet által munkálkodó hit” Gal.5,6.
      Amióta  Békéscsabán élsz sokféle szolgálatot vállaltál és vállalsz napjainkban is. Mit jelentenek ezek számodra?
      Az idő kereke gyors ritmusban forog. 16 éve élek itt Klárikáékkal együtt. Első időben kerestem a gyülekezetben azt a közösséget, ahol az Ige üzenete és az együtt imádkozás mellett egymás terhének hordozása is jelen van.
      Lassan tanultam a szolgálatnak azt a formáját, ami nem a tenni, hanem a lenni igéhez köthető. Várni – Isten mit bíz rám, hol szólít meg. Ezzel az Igével tanácsolt: „…a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg, és egyenes ösvényen járjatok” Zsid.12,12. jelen lenni imádkozó lélekkel egy közösségben, s tenni amit felismerek – igazából ebben foglalhatom össze annak az örömét, amire itt tanított Isten.
      Örömmel élem meg minden alkalommal, hogy Isten előhívja a következő nemzedéket, építi a gyülekezetet. Hálás a szívem, hogy Veletek, köztetek lehetek, s arra buzdít az Ige: „..állhatatossággal fussuk meg az előttünk lévő pályát, nézzünk fel Krisztusra a hit szerzőjére és beteljesítőjére…”Zsid. 12,12.
 

Marti Márta lp.

Vissza  

 

 

 

 

BÚCSÚZUNK

 

„Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg,…mert megnyugszanak fáradozásaiktól,mert cselekedeteik követik őket.”Jel.14,13.
Az év fordulóján két kedves, szolgáló gyülekezeti tagunktól is búcsút kellett vennünk. Az alábbiakban róluk szólunk.
Képözv.Varga Sámuelné  sz. Borbély Irén, akinek 2010. január 11-én álltunk meg ravatalánál néhányan gyülekezeti tagok.  Isten 84 éves földi életút után kérte vissza Irénke lelkét.
Életének fontos állomása volt, amikor 16 évesen Rahón /Kárpátalja/ személyes megváltója lett Krisztus. Zimányi József ref.lelkipásztor evangélizációs szolgálata által szólította meg Isten. Ettől kezdve élete végéig szoros kapcsolat fűzte a lelkipásztorhoz és feleségéhez.
Mind végig megtartotta református hitét, férjével együtt, -  aki presbitere volt gyülekezetünknek – hűséges tagjai és támogatói voltak egyházunknak.
Hite olyan volt, mint a gyertya fénye, a körülötte élők felé tisztán és reményteljesen ragyogott. Isten általa sok testvért megkeresett, engem is. Ezért emléke örökké élni fog szívemben, hálát adok Istennek életéért, szolgálatáért, szeretetéért.
Lipták Lajos
 

Erdélyi Gáspárné sz.Tárnok Aranka 16 évesen jutott személyes hitre Jézusban. 18 évesen férjhez ment Erdélyi Gáspárhoz, de még esküvőjük napján megérkezett a behívó, és férjét elvitték a frontra. A szibériai hadifogságot az Úr kegyelméből túl élte és majd hazatért. Az áttelepítés során kerültek Felvidékről /Izsán született/ Békéscsabára. 1954-ben Isten ajándékaként fogadták leányukat: Mártát.
Férjével együtt a békéscsabai református gyülekezet lett lelki otthonukká itt az idegenben, ahol szolgáló szeretettel voltak jelen. Hitükért vállalták a hátratételeket, hűek maradtak Urukhoz, aki mindvégig hordozta őket. Férje a gyülekezet presbitere, majd gondnoka lett, akit 1991-ben szólított magához a Teremtő. Aranka néni özvegységét is méltósággal viselte. A bibliaórákon, istentiszteleteken hűséges imádkozó lélekkel volt jelen. Hozzá betérni felüdülést jelentett, mert a békesség uralkodott szívében, otthonában. Ezt a nyugalmat kapta tőle, aki látogatóba érkezett hozzá. Hálás a szívem Istennek, hogy ismerhettem őt.
Marti Márta lp.           

Vissza

 

 

 

 

 

 

KÖSZÖNTÉS

 

" Ne feledkezzetek  meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek.."
( Zsid 13,7-8 )
Kép Az elmúlt év karácsonyán ismét hálatelt szívvel gyűltünk össze Istenünk magasztalására.
A 10 órakor kezdődő istentiszteleten az igét ezúttal Zakar Ödön nyugalmazott lelkipásztor  hirdette a zsúfolásig megtelt templomban.
 A prédikáció és az Úrvacsora  osztás után gyülekezetünk bensőséges köszöntésnek lehetett részese.
Balogh László, a gyülekezet gondnoka emlékeztetett arra, hogy a Marti házaspár 5 évvel ezelőtt, 2004 karácsonyán szolgált először a gyülekezetben. Ez alkalomból köszöntötte lelkipásztorainkat Dr. Tóth János presbiter atyánkfia  a 128. zsoltárral a gyülekezet és a presbitérium nevében.
Kép Áldozatos munkájuk, Jézus Krisztusra mutató prédikációik, hétközi szolgálataik, mind a mi lelki épülésünket segíti elő. Munkájukra, családjukra Isten áldását kérjük, életüket imádságban hordozzuk.
 "Boldog mindenki, aki az Urat féli, és az Ő utain jár. "
 ( Zsolt 128/1 )
    
Cs. Nagyék  

Vissza

 

 

 

 

 

 

 

FILMKLUB

Popcorn nélkül

 

KépPopcorn nélkül a neve annak az új ifjúsági klubnak gyülekezetünkben, mely 2010. január 29-én tartotta első alkalmát. 17 lelkes résztvevő nézte meg A jövő kezdete című filmet és vett részt az azt követő beszélgetésen. A szervezők, Kovács Nóra és Tar Krisztián, havonta egy alkalommal várják az érdeklődőket. A következő alkalom február végén lesz. További információ a Konyha klubban kerül kihirdetésre. Szeretettel várnak mindenkit.

 

A jövő kezdete

Kép(Pay It Forward, 2000)
Nemzet:                 amerikai
Műfaj:                       dráma
Hossz:                      18 perc

A sok nyomasztó alkotás mellett időnként érdemes bemutatni egy kimondottan pozitív mondanivalójú, első ránézésre már-már bájosan naiv és optimista filmet. Persze csakis abban az esetben, ha az tényleg közvetíteni akar valamit, nem pedig egy újabb, vasárnap délutáni családi moziról van szó. A jövő kezdete kimondottan életigenlő hangulatú film. Itt nincs rózsaszín cukormáz, van viszont helyette komoly mondanivaló és egy fájdalmasan reális társadalomkép.
            Az iskolába érkező sznob (szándékosan idegen szavakkal villogó) tanár, Eugene Simone nem túl egyszerű házi feladattal lepi meg diákjait: váltsák meg a világot. Aki jó jegyet akar év végén, az tesz valamit, amitől jobbá válnak a világ dolgai. Ez persze viccként is fel lehetne fogni. De a jószívű, ráadásul koránál jócskán élesebb eszű, de azért mégiscsak gyermekien naiv Trevor komolyan veszi. Fantasztikus tervet eszel ki, amely, ha beválik, fokozatosan tényleg mindent átalakíthat. Ehhez csupán három emberen kell segítenie, és meg kell ígértetnie velük, hogy köszönetképpen ők is segítenek három-három másik rászorulón. Az akció első lépéseként Trevor befogad házukba egy hajléktalant. Anyja persze nem tűri a hívatlan vendéget, és rövid úton kidobja, de ezzel nem veszi el fia kedvét. Sőt: a fiú újabb segítő-akciókat tervez, és még ő sem sejti, tettei mekkora hatással lesznek mindnyájuk életére.

A rendező Mimi Leder szerint a világ problémáira a megoldás ennyire „egyszerű” lenne. Az alapötlet azonban nem tőle származik, hanem Catherine Ryan Hyde írónőtől, aki saját élményei alapján írta meg a film alapjául szolgáló regényt. Állítása szerint egyszer, mikor autója kigyulladt a Los Angeles-i autópályán, két férfi sietett a segítségére, ám mielőtt még megköszönhette volna nekik, hirtelen eltűntek. Ő pedig aztán egy hasonló szituációban egy ismeretlen nőnek segített önzetlenül. Ennek a gondolatsornak a továbbfűzéséből született meg a regény, majd a filmverzió.

Kovács Nóra

Vissza

 

 

 

 

 

 

 

 

KÖNYVAJÁNLÓ

 

KépBill Perkins – Randy Southern:

A pucér valóság

- A szexuális tisztaságról fiúknak

Harmat Kiadó, 2009; 1500Ft

Ezt a könyvet elsősorban tizenéves fiúknak, illetve fiús apukáknak és anyukáknak ajánljuk. A szerzők bibliai alapelvekre támaszkodva, de a mai kamaszok élethelyzetéből kiindulva őszintén, szellemesen, szókimondóan és vallásos álszemérem nélkül keresnek választ azokra a szexualitással kapcsolatos kérdésekre, amelyek a tizenéves fiúkat foglalkoztatják.
„Nap mint nap egy erotikus bombákkal teli aknamezőn kell átverekedned magad. Ott van az átlátszó bikinis reklám a buszmegállóban, vagy amott a szexi harisnyás, tűsarkú cipős énektanárnő, akinek a lábáról le sem bírod venni a szemed. És akkor ott van az osztálytársad, aki a fizikaórán azzal traktál, hogy ő már hol tart a barátnőjével… Nem kell keresned, a kísértés mindenhol ott lohol a nyakadban, és tárt karokkal jön feléd.”
 

- Miért van szükség világos és egyértelmű határokra a szexualitás terén?

- Hogyan lehet ellenállni a környezet nyomásának?
- Miért érdemes várni a szexszel a házasságig?
- Hogyan küzdhető le a kényszerítő erejű szexvágy?
- Hogyan alakul ki a szexfüggőség, és mit lehet tenni ellene?
- Hogyan szakítható meg a káros viselkedésformák és a bűntudat ördögi
  köre?

Tar Krisztián

 

Vélemények a könyvről (ezeket is érdemes elolvasnod):
http://www.harmat.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=1862&Itemid=344
http://www.harmat.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=1686&Itemid=344

Vissza

 

 

 

 

 

 

Tanösvény öregapámhoz

Fel nem sorolom, hányféle vér kering bennem. Hányféle vallásnak hódoltak eleim. Maradjunk abban, hogy legkarakteresebbnek talán apai nagyapám tűnt, a maga "vastagnyakú kálvinistaságával".

Egy sáros alföldi faluban élt és tanított, merthogy igazgatótanító és tekintetes úr volt, úgy bizony. Gyötör a lelkiismeret, hogy oly ritkán keresem fel a régi református temetőben elbúvó, vadrózsával, burjánzó gyomokkal benőtt sírját. Azzal csitítgatom magam: van nekem látogatni való kilenc sírom Budapesten.

Nemrégiben azonban a lányom odakíváncsiskodott. A közeli fürdőhelyen nyaralt, s rávette a családját, hogy kutassák fel a dédpapa sírját a temetőnek ma már alig nevezhető bozótosban. Megtalálták, s mindjárt földbe is gyökeredzett a lábuk. A sír mellett kis tábla állt, a táblán többsoros

szöveg. Nagyapám életrajza. Hát ez meg micsoda?

 Jöttek haza a gyerekek a fotókkal. Elhűlve mutogatták a sorokat. A debreceni kántortanítóképzőről, munkájának állomásairól, a csorvási kezdetről, amikoris 1907-et írtak és ahol feleségével, nagyanyámmal együtt vágtak bele az új életbe. Nagyapám megjárta az első világháborút, tudatja a tábla. Így igaz, még azt is kiderítette valaki, hogy megsebesült. A húszas években jobbról is balról is támadások érték - ez is igaz - végül kénytelen volt nyugdíjba menni. A református egyház adott neki menedéket, aholis tekintélye helyreállt. Ötvenkilenc éve halt meg, de rég is volt.

 Káprázatnak véltem a táblát. Felocsúdva azonban, nyomozásba kezdtem. Talán az egyház? Hiszen a kántori tisztet is betöltő nagyapám hangja évtizedekig átjárta az egyszerű templom belsejét, ujjai gyönyörű zsoltárok hangjait ütögették le az orgona töredezett billentyűin. De nem. A telefonhoz hívott lelkésznő felvilágosított, hogy alighanem iskolások a tettesek. Volt ott egy szakkör, annak a tagjai kutatgattak a település régi tanítói után, s tanösvényt építettek hozzájuk.

 Megköszöntem az információt, aztán bőgtem egy keveset. Nagyon mesebeli és nagyon szépszínű ez a történet szitkoktól, gyűlölködéstől, kirekesztéstől harsogó, sötét világunkban. Heteket vártam, míg végre rászántam magam, hogy felhívjam az immár várossá cseperedett Csorvás iskoláját. Nyaralásaimból emlékszem az épületre. Akkor egyszerű hosszú ház volt, gömbakácokkal végigültett utcában.

A vonal túlsó végén Bencsik János igazgató köszönettel viszonozta köszönetemet. Tanösvény programmal készültek egy pályázatra egy lelkes helytörténész, Kaszuba István segédletével. A gyakorlati munkát bizonyos Mocsári Erzsébet tanárnő vállalta magára. A kicsiket és nagyokat egyaránt tömörítő szakkör tagjai feltérképezték a régi tanítók nyughelyét, s akadt egy tanár, Budur Sándor, aki kifaragta a táblákat. Ennyi.

 Istenem, milyen egyszerű történet. Mégis, világol a kor homályában, amelyben élünk. Látom a gyerekeket, ahogy széthajtják bokrokat és böngészik a fejfák feliratát. Pedig téphetnének bogárlábat, püfölhetnék egymást, összefirkálhatnák a házfalakat. Eszembe jut egy McKinsey Company kutatás megállapítása: a diák olyan, amilyen a tanárja. A tanárok minősége határozza meg, mit nyújt a gyerek. Tanulásban, egyebekben.

 Büszke vagyok. Ez hát nagyapám iskolája.

Horváth Ildikó

 

Forrás: Internet                                                                         Beküldte: Futó Zsolt

 

Vissza

 

 

 

 

„Post tenebras lux” - sötétség után a fény

„Ki az az ember, aki féli az Urat? Annak megmutatja, mely utat válassza.

Lelke biztonságba élhet, gyermekei birtokolják a földet. Az Úr titka azoké,

akik félik őt, nekik nyilvánítja ki szövetségét.” /Zsolt. 25. 12-14./

Kálvin emlékévek, 2009-2014. Kálvinra, a reformáció vezéralakjára való emlékezés és tiszteletadás, a munkásságáért érzett Isten iránti hála mindig fontos, most különösen az, hisz oly kerek a szám.

500 év! Ez a szám visszarepíthet a múltba, megidézhetjük a reformáció háborúkkal teli, zaklatott időszakát, a hitviták légkörét. Ötszáz évvel ezelőtt született meg egy ember, akire hálával és nagy tisztelettel emlékeztünk 2009-ben. Ő volt Kálvin János.

Gondolom, ugyanilyen érzésekkel ünnepelték őt száz évvel ezelőtt is, amikor a gyülekezetek a 400-ik évfordulóra emlékeztek. Így volt ez a békéscsabai gyülekezetben is. Most a korabeli jegyzőkönyvből idézek (szöveghűen), mely az akkori presbitérium üléséről készült.

A békéscsabai református egyháztanács 1909. december hó 1-én tartott üléséről.

A békéscsabai egyházközség presbitériuma hálás kegyelettel emlékezik meg Kálvin Jánosról a nagy reformátorról és egyház alapítóról, születésének 400-ik évében. Örök emlékül jegyzőkönyvbe iktatja a magyarországi református egyházat a zsinat együtt nem léte esetén képviselő egyetemes konvent folyó 1909. évi október 31-én Budapesten, a magyarországi reformátusok székházában tartott ülésének következő határozatát:

„ A magyarországi református egyház képviseletében az egyetemes convent hálás kegyelettel ünnepli Kálvin János születésének négyszázadik évfordulóját. Századok viszontagságai és sok szenvedései között a Kálvin János által hirdetett evangéliumi világosság és igazság s az általa megalkotott egyházi szervezet ereje tartotta meg egyházunk és a történelem bizonyságot tesz arról, hogy a magyar református egyház az emberiség közös kincséért: a Hitért, a Szabadságért és a Felvilágosodásért vívott harcaival az örök igazság törvényei szerint is a világ elismerésére, érdemes a maradandó életre, érdemes a halhatatlanságra. Küzdelmekben és tanulságokban megerősödve kívánja egyházunk továbbra is a helyét megállani, hogy örök időkig szolgálja az emberiség dicső rendeltetését és imádott magyar Hazájának és Nemzetének szent ügyeit. Az elmúlt és jövendő századok küszöbén a múltunkba kegyelemmel, a jövőnkbe teljes reménységgel és megnyugvással tekintve dicsőítjük egyházalapítónk áldott emlékezetét s feliratilag a legmélyebb hódolattal járulunk a magyar szent Koronához és azzal megkoronázott apostoli magyar királyunkhoz I. Ferenc József Ő Felségéhez, kinek uralkodása alatt egyházunk az alkotmányos önkormányzat áldásaival felruházva halad a megerősítés útján, végzi hivatásszerű nemes munkáit.

Az egyetemes magyar református egyház hő imája szól Istenünkhöz, hogy az Ő megtartó oltalma, áldása legyen és maradjon a Magyar Nemzettel, koronás Királyával és magyar református egyházunkkal. A Világosságnak és Igazságnak, a Hitnek és Reménységnek, a Hűségnek és Buzgóságnak, a Szabadságnak és Szeretetnek: a Krisztus nevében, a ki tegnap és ma ugyanaz volt és mindörökké ugyanazon lészen. „

A 400. jubileum alkalmával döntötték el elődeink, hogy Kálvinnak maradandó emléket állítanak. Egy reformációs emlékmű felállítását tervezték, melyet Genfben (Parc des Bastions) állítanak fel. Ezt az emlékművet (Mur de la Réformation) 1909-ben kezdték el építeni és 1917-ben avatták fel. A sima vonalú hosszú (100 méter) párkányfal előtt állnak középen a református egyház szellemi irányítói: Farel, Béze, Calvin és a skót Knox, kétoldalt pedig a reformációt pártoló és védő államférfiak, köztük a mi Bocskai fejedelmünk szobra is, mint az egyetemes vallásszabadság harcosa. Szobra mellé van vésve egyik jelmondata is:

„Hitünknek,lelkiismeretünknek és régi törvényeinknek szabadságát minden aranynál feljebb becsüljük.”

A szobrok egyenként 5 méter magasak. A monumentális szoboralakok fölött latin felirat hirdeti: „ Past tenebras lux „ - sötétség után a fény.

Nem kis büszkeség tölt el, s töltsön el mindannyiunkat, hogy Svájc állama után Magyarország adta a legnagyobb összeget az 1909-től kezdődő építkezésre, melyhez a békéscsabai református gyülekezet hívei is hozzájárultak

„ Az Úr kegyelméről énekelek örökkön-örökké.

Hűségedet hirdeti ajkam minden nemzedéken át” /Zsolt. 89. 2./

 Kép

Reformátorok fala Genfben

Buzás László

Vissza

 

 

 

 

 

Marti Márta ref.lp

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Provera Medication Visa Accepted Shipped Ups Free Doctor Consultation KelAxonna

(KelAxonna, 2019.10.24 14:28)

Keflex 500 Mg For Dogs [url=http://sildenafdosage.com]viagra[/url] Clomid Acheter En Ligne

Válasz