Énekkarunk évzáró hangversenye
Az Ige üzenete
„Ne légy engedetlen, mint ez az engedetlen nép!"
Ezékiel 2,8
A próféta amikor megláthatja az Úr dicsőségét, akkor erre azért van szüksége, mert a feladata is nehéz lesz: ítéletet hirdetni és pusztulást látni, miközben Istenben nincs változás. De az Ő lázadó népének mindenféle elvárás nélkül kell hirdetni ezeket, semmilyen eredményt nem várva. Majd a beteljesedett ige fog tanúskodni az isteni igazság mellett. Ez úgy sikerül, hogy az ítéletet tartalmazó tekercsek édesek számára, mert tud azonosulni Isten akaratával. Ráadásul úgy, hogy csak saját népéhez küldetett, jól körbehatárolt illetékességi területe. Nehezítette feladatát, hogy nyelve az ínyéhez tapadt, azaz megnémult. Lehet így is prófétálni? Igen! A tettei beszéltek, ahogy kiábrázolta terepasztal szerűen az ostromot. Félelmetes a jel, ha nem kapja meg az ember a megoldó kulcsot, az ítélet része volt ez is. A nyiratkozással a gyász jelét vette magára, a tisztátalan kenyér elkészítésével népével együtt szenvedett testileg és lelkileg. Jóllehet sokan a baj idején áldozóhalmokra, saját bálványaikhoz menekültek, ott kellett látni, hogy a magunk által barkácsolt istenek a legnagyobb bajban hagynak cserben, nem mindegy tehát, hogy mibe kapaszkodunk.
De még az ítéletben is van örömhír, evangélium: Isten hagy maradékot, nem mindenki vész el. Mi már tudhatjuk: a maradéknak küldte el Krisztust!
Szélrózsa
Kedves Nagyi!
Üdvözletemet küldöm Fonyódligetről, a Szélrózsa találkozóról. Tudod, tavaly voltam a Csillagponton, az egy országos református ifjúsági találkozó, ez pedig ugyanolyan, csak evangélikus. Ez is kétévente van. A gyülekezetből annyian voltunk, mint tavaly, úgy kábé 18-an. Lehetett volna faházban is aludni, de mindenki a sátorra szavazott annak ellenére, hogy tavaly beáztunk. De hála Istennek, idén csak kevés eső volt, csak néhány programot kellett átszervezni, szinte minden szabadtéren, vagy sátorban folyt. Sőt nagyon is jó időnk volt, sokat fürödtünk a Balatonban.
Úgy képzeld el, mint egy sétálóutcát, az út mindkét oldalán sátrak, standok, színpadok, sportpályák vannak, reggeltől estig folyamatosan programok, mi jövünk-megyünk a „sétálón”, és hol ide térünk be egy pódiumbeszélgetésre, filmklubra, koncertre, hol oda. Jó volt a szervezés, csak az étkezéseknél kellett sokat sorban állni.
Az érkezés napján kaptunk egy-egy kulacsot a regisztrációnál, amibe áttöltöttük az otthonról hozott vizet, amit aztán minden résztvevő kiöntött egy nagy dézsába a nyitóáhítat során. A kulacsunkban és a szívünkben is helyet készítettünk valami újnak, valami nagyon jónak, ami a következő napokra volt készítve számunkra. A találkozó címe az volt, hogy „MERÍTS”; ragasztottam ide neked egy Szélrózsa-emblémát, ezen is az van: „Örömmel merítek a szabadulás vizéből”. Mindennap voltak „merítések”, összesen
Szóval nagyon jó volt, jövőre is ott a helyem Mezőtúron, a Csillagponton!
Szeretettel,
Hugi
Énekkarunk évzáró hangversenye
Idén június 17-én volt énekkarunk évadzáró hangversenye. A templomunkat megtöltő érdeklődőknek ezúttal sem kellett csalatkoznia. A kórus, az előadók, a hangszeres közreműködők és a műsorvezető, egyaránt a legjobbat nyújtották. A vastapsot követő szeretetvendégségen mód nyílt a személyes elismerések és köszönet kifejezésére. Mi, akik élvezői voltunk a remek produkcióknak, jó, ha átgondoljuk mennyi áldozat, idő, tanulás, tudás szükséges egy ilyenhez – igyekezzünk hát őket képességeink, lehetőségeink szerint támogatni! Külön is gratulálunk Hajtman Ildikónak, aki szervezője és motorja ennek az áldott tevékenységnek, és kívánjuk, hogy Isten segítségével még sok-sok éven át örömmel végezhesse nemes küldetését.
Dr. K.CS.
Csendeshét 2012
(A „Jöjj az Úr vár reád” kezdetű ének dallamára)
Mint az álom repül a Csicsibusz velünk,
Szerpentinek között megremeg a szívünk.
Tétován meg-meg áll: hogy férünk itt most át?
Ámde jó hír lehet, hogy leverték a Kresz-táblát!
Noénál büdös van a mentő bárkában
Lyukon kukucskál ki, türelmetlenül vár.
Ó ne félj Noé bá’, lesz még nagy borivás
Amikor kómásan kapod meg a borítást.
Ákos bátya meg itt Hofival versenyez,
Ámde csak ő győzhet, Krisztus van ővele
Megműtött többször is, de nem adott tablettát,
Kudarcra ítélve látjuk meg az ég Urát.
Én meg itt dülledő nyaki erekkel is
Próbálom elkapni az ének dallamát.
Prófétát hoztam el a Bükk erdejébe
Politikai oktatást találtam az Ezékielbe. (MMN)
Tóth Csabáné Ildikó:
A békéscsabai gyülekezet szentléleki kirándulása
Időjárás előrejelzés 2012. július 22-én: „Jövő héten mindennapos zápor és zivatar várható.” A Maksa Híradó előrejelzése szerint egyetlen felhő lesz az égen, de az az egész országot befedi. 23-án reggel csomagokból kikandikáló esernyők jelezték, hogy a békéscsabai reformátusok komolyan veszik a közszolgálati híradásokat. Nagy csomagokkal és még nagyobb reményekkel indultunk a Csicsibusz utaztatási cég különjáratával. A nagy Alföld valóban nagy, alig vártuk az első buckákat, amit dombnak nevezhetünk. Azután beértünk a Bükkbe…..Elismerésünk nőttön-nőtt buszvezetőnk iránt. Meredek hegyoldalon kialakított parkolóban megkönnyebbülten szálltunk ki a buszból. Szálláshelyül 2-3 ágyas szobák álltak rendelkezésünkre. A délután folyamán mindenki kinyomozta, hogy Szentlélek 10-15 téglaházból, egy Pálos kolostor rommaradványából és egy étkezőt, büfét, konferenciatermet magában foglaló épületből áll.
Étkezéseinket egy székely asztali áldással kezdtük és fejeztük be, amit egyvalakinek sikerült kívülről megtanulnia. A tiszteletes úr ugyanis csak akkor ülhetett asztalhoz, ha a két különálló helyiségben külön-külön levezette a nehéz szövegű és dallamú éneket. (Összesen 60-szor.)
A reggeli áhítatokat Marti Márta lelkésznő tartotta úgy, hogy a gyermekeknek éppúgy szólt, mint a felnőtteknek. Noé hitét és helytállását példaként állította elénk. Lehet a tömeggel szemben gondolkozni, cselekedni, ha Isten akaratában szilárdan megállunk. A gúnyolódást, az intrikákat, azt a tényt, hogy mások vagyunk – a szó legtisztább értelmében -, könnyebben elhordozzuk. Noé a tragédia kezdetekor nem esett a káröröm kísértésébe. A bezárt bárkából a kilátások egyetlen ablak szélességére szűkültek. Kiszállva a bárkából nem a méltatlankodás, a „Na végre!” szavai hangzottak el Noé szájából, hanem a hála, az öröm, a köszönet.
A délelőtti programunk előadója Dr. Bodnár Ákos nyugalmazott sebész főorvos, 70 fölötti, alacsony, korának megfelelő pocakkal rendelkező, fehér bajuszú, vékony keretes szemüvegű, szeme-szája mosolygó, figyelmet szün - telenül magára vonó, életvidám, hívő ember. Előadásának címe: ÉN, TE, Ő. Szemléltető eszközül egy Matrjoska-babát hozott. Közülük a legkisebbnek kell(ene) az „én”-t jelképeznie. A „te” a közbülső három bábu: családtagjain- kat, ismerőseinket, de akár a földön élő összes embert is jelentheti. A legna -gyobb baba, aki magában foglalja az eddigieket: „Ő”, a Szentháromság egy Isten. Az „én”, mint tudjuk, testből, lélekből és szellemből (értelem) tevődik össze. Testünket egymagunk sem táplálni, sem gyógyítani nem tudjuk. Lelkünk szintén semmi önmagában, de az Isten szerinti élet ez:
„Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus” Gal. 2:20. Nagyon sok vers van, csak a magyar irodalomban is, amelyekből, ha idéznének, nem tudnánk megmondani a címét és íróját. A végkövetkeztetés ez: Önmagunkban megbuktunk. A „te” fogalma elsősorban a hozzánk legközelebb álló személyek életéről kell, hogy szóljon. A legnehezebb, de gyakorlásra ajánlott, hogy a szerettünk akaratát a sajátunk fölé rendeljük.
Ahogy a Matrjoska-baba magában hordozza kisebb társait, a Szentháromság egy Isten így öleli körbe a teremtett világot. Körülvesz bennünket, betölti lelkünket is. Olyanoknak kellene lennünk, mint az igazi csokoládé, ha bárhol belénk harapnak, ne a csokoládémasszát vagy a tortabevonót érezzék; „mert Krisztus jó illatja vagyunk” – legyünk. Ő kell, hogy a legnagyobb legyen az életünkben. Bár megvalósulhatna a mindennapokban!
Az esti áhítaton Marti Miklós tiszteletes úr Ezékiel próféta szigorú, megdöbbentő szavait olvasta fel. Prédikált az igehirdető próbatételeiről, mely szerint akkor is kell hirdetni az igét, ha senki nem figyel az intő szavakra.
Lelki feltöltődésünk mellett a testi erőnlétünk javítása sem maradt el. Ébredés utáni eszmélődésünket ezen a héten nem a reggeli kávé segítette elő, hanem dr. Tóth Jánosné, Klári élénkítő tornagyakorlatai. A torna befejeztével azért nagy iramban rohant mindenki a reggeli szokásainak hódolni. A délutáni kirándulások alkalmával Lillafüredre, Szilvásváradra, Bánhorvátiba és Miskolcra látogathattunk el. Esernyőink mindvégig szárazak maradtak, mert Gondviselőnk szeretete erre is kiterjedt. Péntek délután többen erdei túrán vettek részt.
Este, a „Ki mut tud?”-ra 14-en neveztek be, felnőttek és gyerekek. Kisleányok csengő hangja, zongorajátéka mindnyájunkat gyönyörködtetett. Prózai művek is elhangzottak, és csattanóként a hét eseményeit összefoglaló paródiákon derülhetett a hallgatóság. A közös élmények közelebb hoztak bennünket egymáshoz, a tétova magázódásokból tegező viszonyok alakultak ki.
A szentléleki csendeshét a szombati úrvacsorás istentisztelettel zárult.
