Élővíz, a Békéscsabai Református Egyházközség hírlevele

Az Ige üzenete

„Mert ha emberektől való ez a szándék, vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül;ha pedig Istentől való, akkor úgysem tudjátok megsemmisíteni őket és még úgy tűnhet fel, hogy Isten ellen harcoltok.”

ApCsel 5,38-39.

Egy híres farizeus, Gamáliel szavai ezek, még Pál apostol is nála tanult Saulként. Míg társait az indulat majd szétveti: fogukat csikorgatták, ő megőrzi hidegvérét és ezáltal józan ítélőképességét. Társai azonnal tenni akarnak, sőt elhallgattatni, kiirtani, addig ő várakozást javasol. Egyfajta világi, de mégis igaz bölcsesség ez: majd az idő megmutatja és leleplezi azt, hogy mi a maradandó és isteni.

            Így lesz az egyházról szóló legnagyobb bizonyíték történet-filozófiai alapon: mert nincs még egy szervezet, melynek ennyi gyarló vezetője és még több gyarló vezetettje lett volna, mégsem tűnt el a történelem süllyesztőjében, hanem fennmaradt örök felkiáltójelként. Sokszor eredeti célját- hirdessétek az örömhírt- már-már elfelejtve, az eredeti állapotokhoz visszatérni akarókat eretneknek bélyegezve mégis megmaradt. Felekezetekre szakítottan, de megtartotta az Isten az ő újszövetségi népét minden emberi gyengesége ellenére. Az egyház bűnei pont az isteni eredetet és megtartatást bizonyítják.

            Még az ilyen farizeusoktól is lehet tanulni: tudunk és akarunk-e érzelmeinktől elvakított állapotunkon felülemelkedni, vagy inkább tékozoljuk erőnket és vakon megyünk előre? Eszünkbe jut-e, hogy attól, hogy Isten népe a nevünk, ez nem biztosíték arra, hogy a mi akaratunkat akarja Ő is végrehajtani? Megtanultunk-e várni arra, hogy Isten is munkálkodjon? Elhisszük-e, hogy Istennek van hatalma önmagát és az üzenetét megvédeni?

Gamálielbe volt annyi józanság, hogy ezt végiggondolja, akkor Jézus követőiben is miért ne lenne/ lehetne? 

 Marti Miklós Nándor ref.lp.

 ARCOK A GYÜLEKEZETBŐL:
A Nagy család

Hatalmas megtiszteltetés nekem hogy családomról írhatok, az általam mélyen tisztelt békéscsabai Református Gyülekezet számára. Kellemes lehetőségként ért minket a megkeresés, hiszen csak alig 3 éve vagyunk az itteni református közösség tagjai.

   Gyökereink kiskunhalasi kötődésűek, rokonaink barátaink nagy része máig ott él. Azonban a válság újabb utak keresésére biztatott minket és szüleimnek, Isten segedelméből, sikerült itt Békés megyében Mezőkovácsházán munkát találniuk.

A cseppet sem zökkenő mentes átállást nagyban segítette az itteni gyülekezet is, jó volt érezni, hogy, újból tartozunk valahová.

Anyukám mélyen hívő református családból származik Apa az ő közbenjárásával találta meg magában a szent lelket. Mindketten textilipari végzettségűek, a munka hozta őket össze.

Három gyermeknek adtak életet közülük én vagyok a legidősebb, jelenleg végzős egyetemista, két öcsém közül az egyik ugyancsak a felsőoktatásban tanul a legkisebb pedig az evangélikus gimnázium diákja.

Mindannyian sokat tanultunk kölcsönösen egymástól az életről és a lelkiségről. Édesapám nagy sportember és nem mellesleg profi méhész, az egészséges életmódot és a jól végzett munka sikerélményét belénk kódolta, neki is köszönhető, hogy a mai napig mindhárman rendszeresen sportolunk.

Édesanyánk a zenei értékekkel és a művészetekkel és a lelkiség alapjaival ismertetett meg minket. Ennek hála ugyancsak mindhármunknak voltak kitekintéseink a muzikalitás felé, és hogy ebben az anyagi világban is mindannyian a tartjuk magunkat a hitünkhöz. Ő a mai napig tagja egy énekkarnak bár felelősségteljes munkája mellett nincs rá sok ideje, de elhivatottan próbál rá mindig időt szakítani és mi is megpróbálunk neki segíteni ebben.

Mind az öten ritkán vagyunk együtt így ezt az időt maximálisan megpróbáljuk kihasználni, Természetesen ebből a közös vasárnapi istentisztelet sem maradhat ki.

Itt felvett új hobbink a kerékpározás, a környéken így felfedezve új környezetünk rejtett kincseit.

“Ha helyet adunk Istennek, bármi megtörténhet. Legyél nyitott! Legyél állhatatos! Isten csodálatosan ért hozzá, hogy szép dallamokat csaljon ki a szakadt húrokból is.” (Charles R. Swindoll)

A bemutatkozást írta: Nagy András

ANNO

Presbiterek, presbiterség  a békéscsabai református egyházban  
(3. rész)

A presbiterekről írt cikkem harmadik részében is olyan személyről írok, aki hosszú ideig szolgálta a gyülekezetet és aktivitásáról volt ismert. Bizonyítják ezt a jegyzőkönyvek, melyben rögzítették felszólalásait, javaslatait.

Ez a személy Offra Gergely, aki szintén ott állt egyházunk bölcsőjénél, növekedését szellemileg és anyagilag is segítette. Az 1908-ban készült fényképen, melyen a megalakult presbiterek csoportja látható, sajnos nincs tudomásunk arról, hogy melyik személy lehet Offra Gergely.

Az 1920-as évek második felétől folyamatosan elértéktelenedtek az egyház kezelésében lévő alapok és alapítványok. A megmaradt kevéske összegeket az egyházalapba és az orgonalapba csoportosították át. Az éves költségvetési számokat tanulmányozva állapítottam meg, hogy a bevételek nem fedezték a kiadásokat, ezért csekély adóemeléseket vezettek be, hogy egyházunk működése biztosítva legyen. Az adóemelések egyik támogatója Offra Gergely volt.

„ Offra Gergely indítványozza, hogy az egyházi szükségletek biztosítása végett az egyházi törvényben lefektetett adókulcsot léptesse életbe az egyház. Az indítvány felett beható vita indult meg, és a presbitérium elhatározza, hogy a kérdés tanulmányozására egy ad hoc bizottságot küld ki, melynek tagjai: Koppányi Gyula elnöklésével: Sarkady László, Offra Gergely, Komlósy Lajos, Juhász Bálint, Fekete András, Lukács Tóth József.”(Jegyzőkönyv 1932. november 30. 23.szám)

Abban az időben kötelező adókulcsok voltak, melyeket a nehéz gazdasági helyzet miatt olykor emelni kellett. Így volt ez 1928 júliusában, amikor is az akkori adóemelést hagyta jóvá a presbitérium, ezt a megemelt adót szerette volna Offra Gergely megváltoztatni. Az 1928-as kulcsok és az emelések: 6 Pengő 40 fillért fizetők adóját 8 Pengőre, 9 P. 60f. adót 12 P.-re, 12 P. 80 f. adót 14 P.-re, 16 P. adót 20 P.-re, 22 P. 20 f. adót 24 P.-re, 24 P. adót 32 P.-re emelték. (Jegyzőkönyv 1928. július 21. 35. szám)

1933. május 16-án Koppányi Gyula lelkész rendkívüli ülést hívott össze. Tárgy: Offra Gergely indítványának tárgyalása, mely az egyház adókulcsának újbóli megállapításáról szólt.

„... Presbitérium hosszas és beható tárgyalás után Jánossy Gyula presbiter indítványára kimondja, hogy az Offra Gergely által készített javaslatot teljes egészében nem fogadhatja el, mert az adókulcsok újabb fölemelése nagy ellenszenvet és elkeseredést keltene az egyházi tagok között. Ezért a legkisebb adót fizető tagoknál, az I. fizetési osztálynál változatlanul hagyja a 8 Pengőt, a többi fizetési osztálynál felszólítja előzetesen az adófizető egyházi tagokat, hogy az egyház által megjelölt újabb felemelést „önként vállalják” magukra, s csak a bejelentések összegyűjtése után dönt az egyház arról, hogy a többi osztályokban milyen arányban fizessék majd az egyházi adót, vagy pedig a régi fizetési osztályok maradnak meg.” (Jegyzőkönyv, 1933. május 16. 36. szám)

Ezen esemény bevezetése után, a következő időszakban több egyháztag fordult a presbitériumhoz, hogy csökkentsék adóját, vagy részére teljesen engedjék el. Az egyháztanács e kérelmeket nem teljesítette, hivatkozva arra, hogy a kérések teljesítése olyan helyzetet teremtene, mely az egyház anyagi egyensúlyát megbontaná.

Offra Gergely részéről több javaslat is érkezett az egyház költségvetésének javítása érdekében, melyek olykor helyesléssel, olykor visszautasítással végződtek. E folyamatok eredménye, hogy 1937 februárjában benyújtotta lemondását, de a presbitérium nem fogadta el.

„... Egyháztanács mély sajnálkozással veszi a hírt Offra Gergely presbiter lemondásáról, illetve szándékáról és egyhangú határozatával kimondja, hogy a lemondást nem veszi tudomásul. Egyháztanács tisztában van a presbiter lemondásának okaival, tudja, hogy az egyháza iránti féltő, aggódó szeretete vezeti akkor, mikor minden áron az egyház anyagi helyzetének javításért küzd. Nemes és buzgó igyekezetét méltányolja és megérti, mégis nem engedheti meg, hogy egy olyan buzgó egyháztag és presbiter, aki immár 29. éve viseli a presbiteri tisztet és az egyháztanács legrégibb tagja, megvonja munkáját és értékes tapasztalatát az egyháztól. Úgy érzi az egyháztanács, hogy Offra Gergelyt nem nélkülözheti, hogy Ő hozzá van forrva az egyház életéhez, ezért teljes bizalmáról, ragaszkodásáról és tiszteletéről biztosítja és felkéri, hogy vonja vissza lemondását és tartsa meg presbiteri tisztét.”(Jegyzőkönyv, 1937. február 24. 14. szám)

Offra Gergely még ebben az évben újabb indítványt terjesztett elő. Az Országos Református Szövetség rendszeres támogatását javasolta, melynek 1932 óta egyházunk is tagja. A támogatás mértékét 80 Pengőre tervezte, és a hívek által fizetendő – adópengőnként 2 filléres - különadóból akarta finanszírozni. A presbitérium a filléres különadót elvetette, ám a támogatás ötletét jónak tartja, azt a perselypénzből valósítja meg.

1937 júliusában javasolta, hogy 1938. január 1-től térjenek át az akkor érvényben lévő osztályba sorolás útján kivetett egyházi adórendszerről az egyházi törvényben lefektetett % szerinti adókulcsra, így ezzel nagyobb bevétele lenne az egyháznak. Név szerinti szavazás után Offra Gergely e javaslatával egyedül maradt. Több indítványának és ötletének elvetése után úgy döntött, hogy 1937 novemberében ismét lemond presbiteri tisztéről. Az Egyháztanács a legnagyobb hálával emlékezett meg a legrégibb presbiteréről, aki több mint 30 esztendős buzgó, lelkiismeretes, példás munkát végzett. Sajnálattal, de tudomásul vették lemondását.

Offra presbiter hitt az adóváltoztatási javaslatának hasznosságában, ezért 1939-ben – már nem presbiterként – levélben kereste meg az esperes urat, hogy támogatását kérje az ügy érdekében. Esperes úr a levelet továbbította a békéscsabai református egyház presbitériumához, akik a hívek érdekében a régi adózási rendszer megtartása mellett döntöttek, ismét nemet mondtak az adóváltoztatási javaslatra.

Offra Gergely egyházáért mindig aggódó, vallásos, istenfélő ember volt, kinek tapasztalata és bölcsessége gazdagította és szolgálta egyházunkat.

/Folytatjuk/  

Buzás László

Legátusi szolgálat

A húsvéti ünnepek során gyülekezetünk vendégül látta Seres Anna legátust, aki a hétfői, úrvacsorás istentiszteleten hirdette Isten igéjét. Az áldott emlékű Seres Géza arad-megyei esperes gyermeke a  Debreceni Hittudományi Egyetem ünnepi követeként szolgált.

***

Kedves testvérünk! Kérjük, adója 1+1 %-val a 2013. évben is támogassa a Magyarországi Református Egyházat és gyülekezetünk alapítványát! A rendelkező nyilatkozat megtalálható a templom bejáratánál elhelyezett nagypersely mellett, vagy kérhető a lelkészi hivatalban.

GYÜLEKEZETI   ÉLET

Apák napja - vendégelőadóval

   Mindennek megvan az ideje! Szoktuk mondani bölcselkedve pont akkor, amikor nem tudjuk beosztani időnket, mert éppen mást találunk fontosnak. Vagy éppen mert, mereven ragaszkodunk saját programunkhoz, lustaságunkhoz. Pedig nem elsősorban az időre, hanem az alkalmakra kellene odafigyelnünk! Ilyen, odafigyelésre méltó volt számomra legutóbb az a kettős rendezvényre invitáló meghívó, ami A Bátorság emberei című filmre és az Apák Napja, gyülekezeti rendezvényünkre szólt. Köszönet érte a szervezőknek, résztvevőknek.

   A néhai Brigád, Szabadság vagy Terv mozi falai között, A MOZI élményein nevelkedett lelkemnek igazi időutazás alkalmát is jelentette az április 12-i péntek este. Sőt többet, mert oda, akkor Duna kaviccsal, szotyolával, pattogatott kukoricával, pereccel érkeztem a Kedvesemmel. Ez alkalommal pedig a Burekben (ugyanazzal a Kedvesemmel) közösen vásárolt édes Tyü-Tyü, és hagymáspogi került a papírzacskókba, hozzájárulásként a „nagy csoportos batyus uzsonnához”. A közel teltházas, de mégis igazi családias vetítést, mint mindig most is sok-sok gondolatot, személyes élményt előhozó beszélgetés követte.

   Másnap, szombaton kora délelőtt, mintha csak az egykori sorozáson lettem volna.  Csupa, férfivá lett ember szorongatta a székek támláját a gyülekezeti teremben.  Miután leültünk, Kerekes Szabolcs bemutatkozó nyitóelőadása után „ránk virradt az Apák Napja”.

Az előző napi film jeleneteihez kapcsolódva volt rá lehetőség, hogy 8-10 fős kis csoportban megismerhettünk néhány fontos dolgot egymásról, de arra is volt lehetőség, hogy a templom csendjében az „imaút” különböző hitmélyítő állomásain magunk lehettünk Istennel.

   A közös beszélgetésekben őszintén „előkerültek” gondjaink, kételyeink, mulasztásaink, hibáink, amikkel Apaként szembesülünk családi életünk során.

   Nőtestvéreink által elkészített közös ebéd után én az alábbi gondolatokat, mint építőköveket vihettem haza magammal.

Családunk egy vidám közösség szeretünk nevetni és új emberekkel megismerkedni, álszerénység nélkül tudom állítani, hogy kiváló vacsora társaság vagyunk.

  Ezúton szeretném megköszönni a gyülekezet támogatását és gondoskodását, amelynek köszönhetően ma már mi is tudjuk segíteni azokat, akik még csak most csatlakoznak közösségünkhöz.

***

Apának lenni épp úgy nem szerep, mint ahogy Anyának lenni sem az, hanem egymásért, a családért viselt felelősség!

Az igaz önismeret útja mások megismerésén keresztül vezet. Ne a mának élj, hanem ma éld meg a mát!

Apai egész-ségünk csak fele-ségünkkel együtt lehet és lesz teljes.

Nem elsősorban az időre, hanem az alkalmakra kellene odafigyelnünk, mert az idő elszalad, de az alkalom soha többé nem jön vissza. Ezért is kell Apaként szeretteinkkel, mind többet együtt lennünk!

Köszönet érte Istenem, hogy megkaphattam ezeket a gondolatokat az alkalmakkal együtt!

Jenei Imre

ANYAKÖNYVI HÍREK

Keresztelés:

• Motika Gábor Dániel és Gurzó Krisztina Hajnalka Zádor Dávid nevű gyermeke

Utolsó földi útjára kísértük:

• Szederjesi Alex 62 éves,
• Bodnár Tiborné, Patevics Mária 87 éves,
•  Szűcs Ilona szül.: Jámbor Ilona 83 éves,
• Szabó istván Miklós 59 éves,
• dr, Zsengellérné dr. Nemcsik Magdolna 79 éves,
• Brnya Jánosné szül.: Bíró Anna Mária 90 éves,
• Rusz János 65 éves,
• Szatmári László 64 éves korában kísértük utolsó földi útjukra.

RENDSZERES GYÜLEKEZETI ALKALMAINK

• Vasárnap 10 órakor istentisztelet a templomban,
• vele egyidőben gyermekistentisztelet a gyülekezeti teremben, ifi konyha klub a konyhában.
• Minden hónap 1. és 3. hétfőjén 10 órától Baba-mamakör,
• Minden hétfőn 17 órától konfirmáció előkészítő,
• Kedden 18 órakor bibliaóra.
• Csütörtökön 18 órakor istentisztelet.  
• Minden hónap 1. vasárnapján 1 órakor  presbiteri bibliaóra,
• Minden hónap 1. és 3. vasárnapján 14 órakor Mezőmegyeren,
• Minden hónap  1. vasárnapján 15.30-kor Telekgerendáson,
• Minden hónap 2. és 4. szerdáján 17 órakor a Református Iszákosmentő   Misszió alkalma

ELÉRHETŐSÉGEK

Marti Miklós és Marti Márta lelkipásztorok, Balogh László gondnok

Békéscsabai Református Egyházközség Lelkészi Hivatala

 /5600 Békéscsaba, Deák F. u. 4./

Tel.: 66/327-367, 20/222 0828, E-mail: martimiklos@reformatus.hu

Hivatali idő: hétfő, csütörtök, péntek  9-12 óra és kedd,  csütörtök 17-18 óra.

SZERDA  SZÜNNAP! /Egyéb időpont telefonos egyeztetés alapján./