Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2013. szeptember

2019.12.25

image001.png

 

É L Ő V Í Z
a Békéscsabai Református Egyházközség
Hírlevele
www.bcsre.parokia.hu

VII. évfolyam  9. szám                                                             2013. szeptember

 

Az Ige üzenete

„…de hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek, sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek ” I.Kor. 10,13.

Pál apostol óvja a korintusi keresztyéneket a levelének a 10. részében az elbizakodottságtól, a bálványimádástól, de ugyanakkor bizonyságot tesz Isten hűségéről. Sok esetben Isten hűségét az ember maga mellett érzi akkor, amikor minden rendben, amikor hitben, reményben, szeretetben erősnek érzi önmagát. Hűtlennek gondolja Istent, amikor próbatételek, kísértések, lelki vagy testi veszélyekkel, bajokkal kell szembesülni. Meg kell tanulnunk, hogy Isten hűségében sincs változás! Ő hű marad azokhoz, akiket elhívott és a megszentelődés útjára állított, hogy azokban és azok által megmutassa hatalmát, formáló szeretetét, és örökre szóló hűségét.

Mi ma élő keresztyének is egy-egy lelki próbánk alkalmával talán megkérdezzük, meddig tart még Uram?/13. Zsoltár/ Meddig kell még minden lelki erőnket egybe tartva imádkozni és imádkozni, hogy el ne sodortassunk? Hogy az árhullám a maga nagy erejével a kapaszkodó gyenge és egyre inkább gyengülő hitünk karjait ki ne tépje? Honnan ki ne tépje? Isten kezéből? Valójában Ő tart erős karjával, amelyekkel alkotta az eget és a földet. Mintha engedné, hogy lógjunk lelkileg a viharban kiszolgáltatva, és már-már kicsússzon kezünk az isteni kézből, de NEM! Sosem engedne át a Pusztítónak, hiszen éppen azt győzte le a kereszten drága vérével.

Elszenvedünk ilyen helyzeteket, de átéljük és megtapasztaljuk ISTEN HŰSÉGÉT! Bízd Rá magad erős karjára, és a legsötétebb, legreménytelenebb pillanatokban is tudd, „…hű az Úr, aki megerősít titeket és megőriz a gonosztól!”II.Thessz.3,3.      Ámen

                                                                                              Marti Márta ref.lp.

 

 

 

 ARCOK A GYÜLEKEZETBŐL:
a Balogh házaspár

 

„Azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van” (Róm. 8, 28)

image005.jpgBalogh László kurátor úr és felesége, Gyucha Gabriella a napokban ünnepelték 50. házassági évfordulójukat. Ezen jeles esemény okán beszélgettünk velünk.

Mikor, hogyan ismerkedtetek meg?

Laci bácsi: Akkor még a régi élet szerint mentek a dolgok, nem olyan gyorsan, mint ma. 1961-ben láttam meg Gabit és egy általam ismert unokatestvérét kértem meg, hogy mutasson be neki. Az első találkozásunk a Fiume sarkán lévő akkori Csaba presszóban volt, és két év múlva 1963-ban házasodtunk össze.

Gabi néni: Szilveszterkor - még nem voltunk házasok - nagy családi összejövetel volt a vőlegényem családjánál, harmonika muzsikával.  Szeret-tem volna elmenni, de Mamsikám nagyon ellenezte, „mit fog rólad gondolni a család ” – mondta. Végül elengedett, de az biztos, hogy más idők jártak.

Mi az, amire a legszívesebben emlékeztek vissza az elmúlt ötven évből?

L.: A család. Együttélésünk kezdetén a Teleki utcai családi házban 12-en éltünk együtt bátyámékkal és nővéremékkel szeretetben és békességben.

G.: Többgenerációs családként laktunk, a gyerekeknek nagyon jó volt az unokatestvérekkel egy házban, testvérként élni. A mindennapok feladatait egymásra hangolva egyszerűbb volt ellátni. Tudtunk egymásnak segíteni, így Laci édesapjának a halála után anyukája nagyon sokat segített a gyermekek körül, ez neki és nekünk is nagyon jó volt.

L.: Sok energiát kaptunk a gyülekezettől, abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy bár az utóbbi évtizedekben több lelkész is szolgált a gyülekezetben, mindegyikükről elmondható, úgy hirdették az igét, hogy azt megérthette bárki, ami fontos ahhoz, hogy az ember erőt meríthessen belőle.

Milyen nehézségek adódtak, melyek azok a harcok, amiket közösen vívtatok meg?

L.: Amikor pl. politikai okokból elvették a házunkat, úgy kellett visszavásárolni. A gyülekezeti életben is adódtak problémák. Édesapám, aki presbiter volt, nézetei miatt 1956 után nem akart részt venni a gyülekezet életében. Mi együtt tulajdonképpen 1989-ben kezdtünk járni a gyülekezetbe. ’91-ben lettem presbiter és 2001 óta vagyok a gyülekezet gondnoka. Jó gondolni arra, hogy a Csendeshetek szervezésében részt vehetek.

G.: Nem egyszerű feladat a gyermekek hitre nevelése sem. Nagy vágya az embernek, hogy a gyermekei, unokái gyülekezetbe járjanak, konfirmáljanak, hívő életet éljenek.

L.: Néhány hete Lugoson voltam, presbiteri konferencián, ahol megfogott az ún. argentin káté. A káté kérdéseire rövid feleletek vannak. Gyakran jelenthet problémát, hogy a konfirmáló gyermekek nem értik teljesen, hogy miről is adnak számot. Fontos, hogy ne csak a kérdések, a válaszok is rövidek, lényegre törőek legyenek. Ez segíthetne, hogy a gyengébb képességű gyermekek is közelebb kerülhessenek a vallásos élethez, a gyülekezethez.

Ti ötven éve vagytok házasok, mi öt éve – mi a titka annak, hogy megtízszerezhető legyen az együtt eltöltött idő?

G.: Nálunk jól működik a családi munkamegosztás.

L.: Igen, a feleségem főz, én pedig megeszem…

G.: Én vezetem a háztartást, Laci bácsié az ügyintézés, a pénz kezelése, ebben nagyon ügyes. Egyébként különböző karakterek vagyunk, én egyből megmondom, amit gondolok, a férjem inkább átgondolja, mielőtt szól.

L.: 50 év alatt nyilván nem értettünk mindenben egyet, így például a gyereknevelésben a feleségem engedékenyebb volt, én szigorúbb. Azért feszültség soha nem maradt közöttünk hosszabb ideig, hitünk megszabta a nézeteltérések rendezésének kereteit. A legfontosabb a megbocsátás, és nagy ajándék, hogy imádkozhatunk, Istenhez fordulhatunk a problémáinkkal.

Összességében hogy érzitek: ötven év hosszú, idő vagy sem? Elröppent ez az idő, vagy van súlya?

L.: Súlyosan elröppent…

G.: Nem tűnik hosszúnak a közösen megtett út. Mindkettőnknek megadatott, hogy nem kellett munkahelyet változtatni, és szerettük a munkánkat. Lelki otthonunk 1989. óta a református gyülekezet, örömmel szolgálunk és a szeretetközösség gazdagítja, szépíti életünket.

Mit éreztetek, amikor a gyülekezet köszöntött benneteket?

G.: Már az imádság alatt meghatódva, Istennek hálát adva gondoltunk az együtt töltött évekre. Azután jött a személyes köszöntés a gyülekezet előtt, és a 134. zsoltár éneklésekor átéltük, átéreztük Isten és a hívek a szeretetét.  Hálát adunk azért, hogy a holtomiglan-holtodiglan hitvesi eskü megtartásában Istenünk megsegített minket. Úgy, ahogy a 434. énekünkben kérjük:

„Vezess Jézusunk, véled indulunk. / Küzdelemre hív az élet, / Hadd kövessünk benne téged, / Fogjad a kezünk, míg megérkezünk”.

image008.jpg

 

GYÜLEKEZETI   ÉLET

 

A Csillagponton jártunk

Bár ez még csak a második Csillagpontom volt, egészen biztos vagyok benne hogy nem az utolsó. Mivel már a reggeli áhítatok megadták az alaphangulatot, majd a kiscsoportos beszélgetések a főelőadás témájában folytatódtak. Délután különböző programok és előadások voltak az önismeret jegyében, hiszen az idei Csillagpont témája az identitás volt. Azaz ki vagy te? Végül az esti koncertek és film klubok is nagyszerű hangulatban teltek, de mégis az volt benne a legjobb, ami minden fesztiválban. Az hogy mindenkit körülvesz a szeretet, senkinek nincsenek ellentétei mert mindenki elfogad mindenkit. De a Csillagpont még ennél is több volt. Mert ahogy elérkeztünk az utolsó naphoz a fesztiválon résztvevők egy nagy boldog családdá váltak. Remélem meghoztam valakinek a kedvét ahhoz, hogy kipróbálja ezt a Csillagpont nevű csodát, mert higgyetek, nem fogtok csalódni!             

Balog Annamária

image010.jpg

***

Királyhágómelléki presbiteri konferencia

 

image012.jpgA temesvári egyházmegyéhez tartozó Lugoson tartotta IX. konferenciáját a Királyhágómelléki Egyház-kerület Presbiteri Szövetsége 2013.aug.30. és szep.01. között. A nyitó áhítat szolgálatát Csűry István, az egyházkerület püspöke végezte Zofóniás könyve 2:1-3 verseinek üzenetét tolmácsolva. Hangsúlyozta, hogy bár nehéz igével indul a konferencia, de Isten nyílt és őszinte arcára mindnyájunknak szüksége van. Feltette a kérdést, hogy miért vagyunk szétszórt állapotban, s felhívta a figyelmet, hogy a presbiter lehetősége és feladata a rendezettség megvalósítása – Isten erre bíztat ezzel az Igével. A módszer pedig ez: keressétek az Urat! Vajon jó példát mutatunk-e a keresésben, s tudunk-e hálát adni az eredményes keresésért. A hála elmulasztása nem feledékenység, hanem bűn! A köszöntések elhangzása és a konferencia hivatalos megnyitása után először Dr. Békefy Lajos, a Presbiter felelős szerkesztőjének információban rendkívül gazdag előadását hallgattunk meg a konferencia központi témáját adó Heidelbergi Káté történeti érdekességeiről, majd Dr. Juhász Tamás kolozsvári teológiai professzor tartott előadást „A Heidelbergi Káté és más káték az erdélyi református egyházban” címmel. A második napon Dr. Szűcs Ferenc, a budapesti Teológia professzora a Heidelbergi Káté mai fontosságáról és a hitvallás tanítás fontosságáról beszélt, hangsúlyozva, hogy a Kátét annak idején a gyülekezetek fogadták el, tehát a gyülekezetek hitvallásává lett, egy elfogadott hitvallás mögött azonban ott kell lenni a hitvalló embernek is! A hitvallással nem az embereknek tartozunk, hanem Krisztusnak. Jézust Krisztusnak mondani – ez a hitvallás. A Káté ismeret és hitvallás egyben. Az alapvető kérdés ez: Kié vagyok? A válaszban lehet az a vigasztalás, mely tartás- és magatartás formáló erő. Amíg önmagamban vagyok óemberként, addig nincs vigasztalásom. Péter Csaba, a Partiumi Keresztyén Egyetem oktatója a Káténak a presbiter képzésben való szerepéről és lehetőségéről tartott előadást, hangsúlyozva, hogy a református presbiternek képzett és öntudatos hitvallónak kell lenni. A csatlakozó előadásban Dr. Bustya Dezső nyugalmazott erdélyi egyházkerületi főjegyző kiemelte, hogy a Heidelbergi Káté ugyan nem tekinthető a presbiter tankönyvének, de sok minden megtanulható belőle: előkészítő, felkészítő és továbbképző szerepe van a Káténak a presbiter hitéletében. Dr. Viczián Miklós az anyaországi Presbiteri Szövetség missziói bizottságának elnöke „Személyes hit és hitvallás” címmel szólalt meg, hangsúlyozva az okos istentisztelet és a hit Krisztus-testben való   megélésének  fontosságát.  A konferencia  légkörét  áthatotta  a  Heidelbergi Kátéra való hálás emlékezés tisztelete és a köszönet érzése Kátéban kapott gazdag ajándékokra való figyelem felkeltés ajándékáért. A résztvevők között sok ismerőst üdvözölhettük a testvérszervezetek részéről, az aradi, érmelléki, temesvári, kolozsvári egyházmegyékből, Nagyváradtól Sepsiszentgyörgyig, átérezve a határok nélküli összetartozást. A Békési Egyházmegye és gyülekezetünk képviseletében Dr. Illés Károly területi szervezeti titkárral, Balogh László gondnokkal és Gál László presbiterrel vettünk részt a konferencián. 

image020.jpg

 Dr. Tóth János

MRPSz Békés Megyei

         Területi Szervezet elnöke

***

 

Tanévkezdők megáldása

image016.jpg

A kánikulában bővelkedő nyár nyilván sok örömet hozott a vakációzó ifjúságnak.  Még a szeptember elsejei vasárnap is erre emlékeztetett, pedig másnap már be kellett ülni az iskola padjaiba. Többéves hagyomány egyházunkban, hogy a lelkipásztorunk Isten áldását kéri a tanévkezdőkre.

- Hogy ennek mi a jelentősége?

- Mindenki elnézését kérem, hogy családi példával élek: nálunk sokszor a vacsoraasztalnál három generáció tíz–húsz tagja ült együtt, így gyerekként sokszor hallottam olyasmire, ami nem sikerült, hogy „nem volt áldás rajta”. Nagyapám, ha kevés búza termett, nagynéném, ha nem kelt meg rendesen a tészta, édesapám, ha éjjel-nappal munkált tervére végül azt mondták, hogy mégse kell. Rendszeresen használt szófordulat lévén, nagyapámhoz fordultam magyarázatért. Így emlékszem rá: bármihez fogsz, kérd Isten áldását. Ez nem bonyolult dolog, elég, ha csak gondolsz rá. Ha imádkozol is mellé, az jobb, ha a pap is áldást kér rá, még jobb. Ha sikerült, aminek nekivágtál, adj hálát. Ha nem sikerült, akkor is, mert keresheted a sikertelenség okát, abból pedig sokat lehet tanulni.

Megadatott tehát a legjobb változat egyik feltétele, a lelkészi áldás. Kedves kisebb-nagyobb diákok! Bizalommal és örömmel, odaadással és szorgalommal tegyétek a dolgotokat, hogy a tanév végén ne kelljen azt mondani, „nem volt áldás rajta”.

Dr. Kürthy Csaba

***

CSENDES HÉTEN VOLTUNK

Békési és Csongrádi Egyházmegye csendeshete

Berekfürdő 2013. szept. 9-13.

image014.jpgHétfőn reggel némi bonyodalommal indultunk, de örömmel érkeztünk meg. A Megbékélés háza a bővítések ellenére is kevésnek bizonyult szálláshely tekintetében. Így több felé vált kis csapatunk - éjjelre! A hét "háziasszonya" Péter Szarka Lászlóné, Katika szeghalmi lelkész volt. Ő vezette éneklésünket, tanított gyönyörű hitvalló énekeket, s esténként lehetőséget adott, hogy kedvenc énekeinket közösségben énekelhessük. Felemelő volt, hisz 30 - 40-en mindig voltunk, így szinte teljesen „bejártuk” énekeskönyvünk valamennyi énekét. Az este Katona Gyula esperes nyitó áhítatával indult, s bontotta ki szívünket Isten igéjének és tanításának befoga-dására a Szent  Lélek által. 

   A hét témája: HITVALLÁS  és HITVALLÓ ÉLET. Dániel 9:3-19 versei alapján hallhattunk Esperes Úrtól a bűnvallás fontosságáról, helyes értelmezéséről, gyakorlatáról. Tükröt tart elénk Isten igéje, ha azt a Lélek által folyamatosan olvassuk. S ez juttat el az alázatra, ami Istenhez tartozásunkat segíti.

   A remek szervezés biztosította, hogy mindenben bővőlködjünk. Így az étkezéseknél, ahol vigyáznunk kellett az elegendő megtartására, olyan finom és bőséges volt. A szabadidőben, ahol aki akarta igénybe vehette a gyógyfürdő adta lehetőségeket, a fürdőzést, kezeléseket. Vagy sétát, hiszen Isten még adott alkalmat a jó időre! A reggeli áhítat alkalmával hallhattuk: 

- Lovász Adrien (Szeged) tanítását: Bűnvallás címmel (Nehémiás 9. fej.)

-Béres János (Dévaványa): Hitvallás a gyülekezetben címmel (Zsidók 4, 14-16.). "…az ember megszabadulhat a maga okozta bűnből …hiszen az ige testté lett, és a test igévé lett”, a halottnak hit betűkön keresztül élővé lesz. S nem az ítélethez, hanem a kegyelem trónusához van meghívásunk. Jézus MINDENKIHEZ szól, aki arcát a trón felé fordítja, az a kegyelem felé fordul.

- Pentaller Attila (Szarvas): Hitvallás a világ előtt címmel adott áttekintést lehetőségeinkről. Ha nem értem mi az evangélium, nem tudom tovább adni. Zsid.10: 19-21 , 24.25, 1Tim. 1:5-7. Őszinte szavakat hallottunk a gyülekezet építéséről, s a különböző helyekről érkező emberek be és elfogadásáról. Ján. 17: 14-15  Ján. 13: 34-35. Ha életünk a gyülekezetben nem Krisztus arcú, nem hiteles a világ előtti hitvallásunk !

- végül Bagi Attila békési tanár fergeteges előadását hallhattuk: „A hitvallás, mely hit-és erkölcsformáló erővé vált szerte a világ református közösségeiben" címmel a 450 éves Heidelbergi Káté története és hatása alapján.

  Ilyen mély gondolatok  után kezdődtek a délelőtti tanítások, melyek a Heidelbergi Káté 450 éves emlékezése alapján kerültek előtérbe. Két részből álltak: első részét mindig a reggeli áhítatot tartó lelkész, mint folytatólagos gondolatot tárta elénk, így: 

- Lovász Adrien: "Mit hiszel az Atya Istenről és az Ő gondviseléséről", a Heidelbergi Káté 10 kérdése alapján. A gondviselés támaszt, megnyugvást ad. "..ha egy készülő hímzés fonákját látjuk, csupa kusza szálak tekintenek ránk. Fordítsuk csak meg! Csodálatos kép tárul elénk! Így van a mi életünk is, a csoda, a hitünk, hogy Isten kezében életünk kusza szálai összefutnak. Móz.I. 50.20. "Minden az Ő Atyai kezéből jön". Máté 6:25-34: a holnap felől aggódó ember kiveszi Isten kezéből a gondoskodást, de Istenben való bizalom megnyugvást ad. Egy verssel zárta az alkalmat: "Attól függ, kinek a kezében van." (megtalálható az interneten, de tőlünk is megkaphatja, akit érdekel, gondolom itt is megjelenhet.) 

- Béres János szólt a Káté 15-17 kérdésekről, melyben felhívja figyelmünket, hogy ragaszkodjunk vallásunkhoz. Megszabadulhatunk a magunk okozta bűntől. Nem az ítélet, hanem a kegyelem trónusához van meghívásunk. 

- Pentaller Attila a Káté 21-22. kérdésében adott tanítást. Olvasni és hallgatni kell Isten igéjét, mert ha nem értem az evangéliumot nem tudom tovább adni. Szólt arról, hogy ne tegyünk emberek között különbséget: „ez meg mit keres itt?” „Ezt meg ki hozta ide?” VIGYÁZZ testvér, hát a Szentlélek! Szólt a Szentlélekről, a szolgálatok betöltéséről, hozzáállásokról. S hangsúlyozta, hogy Isten nem személyválogató. 

   A délelőtti előadások második része emlékezések voltak. Így: 

- Juhász Sándor, vésztői lelkész előadásában Ráday Gedeonról  (300 éve született) és fiáról Ráday Pálról (280 éve hunyt el). Ő írt zenét a 245, 251, 289, 290, 452 és 478 énekeinkhez.

- a 100 éve született Dr. Gyökössy Endre református lelkész életéről adott ismertetést Gilicze András, ny. szentesi esperes.

- a 475 éves Debreceni Ref. Kollégium történetéről és hatásáról látványos előadásban volt részünk. Megjelent könyvkiadásban, s a szerzőtől, Dr. Győri L. Jánostól kaptunk ízelítőt.

   Az esti áhítat alkalmával is bővült ismeretünk. Esti előadóink bevezették a reggeli áhítat témáit. Volt időnk este elmélyülni gondolatainkban. Hallhattuk Dr. Dobos Ágostont (Békésszentandrás), Koroknai Andrást (Csongrád megyei börtönlelkész). 

   Végül Ünnepi Istentisztelettel zárult  „Isten hegyén” való tartózkodásunk. Azzal a reménnyel, hogy sok testvérünknek tudjuk tovább adni az itt hallottakat a saját, az egymás, a gyülekezet és a világ épülésére!

Béres Ildikó

 

Ima által merítünk erőt, hogy teljesítsük Isten akaratát!

 

image007.jpg „Az Úri imát, három éves koromban tanultam meg apai nagyszüleimtől, akik a hortobágyi kitelepítéstől való félelműkben nálunk húzták meg magukat, Zalaegerszegen. Édesapám akkor Rákosi elvtárs vendégeként a zalaegerszegi börtönben ült. Bűnéül pusztán annyi róttak fel, hogy nagyapja, földosztó kisgazda miniszter volt, ő pedig Ludovikás katonatisztként szerelt le a háború végén. Amennyire egy hároméves kisgyermek emlékezni tud, annyiban ma is tisztán előttem van az a kép, ahogyan a csonka család órákon át térdelt az ágy mellett és hangosan imádkozik…

   Anyai nagyszüleim a hatvanas években kitelepültek Erdélyből Magyarországra. Nagypapa hamar meghalt, így Nagymamám az év téli hónapjait nálunk töltötte. Másfél szobás bérházi lakásunk kisebb helyiségét velem osztotta meg, együtt aludtunk a két keskeny ágyat magában foglaló félszobában. Ahogy a székelyek mondják, Nagymama erős református volt. Esténként hamar elvonult, de nem tudtam olyan későn lefeküdni, hogy még ne imádkozott volna. Akkoriban én nem imádkoztam. Minden gondolatom a kamaszvilág dolgai körül forgott, éjjel-nappal a futball járt az eszemben, de esténként mégis imaszó ringatott álomba. Nagymama imáit hallva csukódott le szemem, mint egy láthatatlan angyali kéz, takartak be szavai. Drága Nagymama! Áldom a Szentháromság Istent, elhívott életedért, a családért és értem mondott imáidért, amelyek még itt csengnek a fülemben!...

   Egy fél élet kellett ahhoz, hogy őseim hitéről vallást téve, konfirmációs eskütétel erősítse elhívásomat. Negyvennyolc évesen úgy érkeztem a gyulai templom Úrasztala elé, hogy onnan nincs visszaút, életemet mindörökre átadtam Krisztusnak.  Hitem és bizonyosságom van afelől, hogy mindez Isten döntése alapján történt…Életem fokozatosan változott meg, alakult át. Ma már lehetetlen, hogy reggeli csendességem - imáim, bibliaolvasásom és kedvenc bibliai Igéim felidézése - valami miatt elmaradjon…kevesebbnek, főleg felületesebbnek érezném a Vele való kapcsolatomat, ha nem ilyen lelki töltéssel kezdem a napot. Meggyőződésem, hogy a napkezdés rendelt idejének lelki tartalommal való megtöltése nélkül, elvégzendő feladataink mennyisége és minősége is hiányt szenved…

   Imáinkban őszinte bűnvallásra juthatunk a Szentlélek által…Csakis imákból és imák által kapott mennyei erő alapozhatja meg cselekedeteinket, melyeket egyházunk és a világ szolgálatába állítunk. Ige által megszentelt ima nélkül nem tudhatjuk meg Isten akaratát, nem közvetíthetjük szeretetét, igazságát és irgalmát embertársaink felé. El kell mondanunk minden embernek, hogy a gonosz egyszer és mindenkorra legyőzetett, diadalunk van felette. Krisztus vére megmosott bennünket, újjászülethettünk a Szentlélek által. Istentől elkért mennyei erővel és állhatatossággal kell tudatosítanunk a világgal, hogy ami most történik az a legyőzött gonosz utolsó végvonaglása; legyen az akár világhatalom, bank - és médiabirodalom vagy a vizuális tér eszközeinek csillogó káprázata…

   Ima által merítünk erőt, hogy teljesítsük Isten akaratát! Ha erőtlen, töredezett, csapongó és kiüresedett imaéletünk, akkor bármennyire vagyunk is képzettek teológiailag, nem követjük tiszta szívvel az Urat. Ha éjt nappallá téve szorgoskodunk gyülekezetünkben, de nem látjuk meg a közvetlen közelünkben élő testvéreink fáradt, meggyötört arcát, nem élünk Krisztussal.

   Őszinte szívvel megvallom; sokszor botladozó, kishitű és méltatlan gyermekként, mint a bibliai Zákeus „a fa ágai közül” szemlélem egyházunk és a világ eseményeit, sodródását. Mint zsinati tag nem képviselem kellő határozottsággal, felkészültséggel és meggyőző erővel egyházunk megújításának egyik sarkkövét, a hitoktatást. Nem hallatom szavamat egyházunk misszió erőtlensége láttán, nem lépek fel határozottan a sokszor tapasztalt szeretetlenségek ellen. Bocsássa meg nekem ezeket a Mindenható Isten, aki látva erőtlenségemet és bűneimet még mindig éltet, formálva és készítgetve ama szent napra; a Mi Urunk Jézus Krisztus által.

   Befejezésül, álljon itt egy szívemhez nagyon közel álló imádság, amely Pálóczi Czinke István igaz leborulása Isten előtt: „Az örök élet nagy reménységével, kegyelmed után való mélységes sóvárgással, bűneink töredelmes beismerésével járulunk eléd, Atyánk. Átjárja szívünket amaz örök nagy áhítozás: élni, örökké élni, és mindörökké boldognak lenni Benned.

   Oh, mert mit érne nekünk egyetlen Fiadnak minden kínszenvedése, s bűnön és halálon vett fényes győzelme is, ha a lelkünk halott és hitünk nem mozdul, s a Krisztusnak mindent legyőző ereje bennünk is új, szebb, virágzóbb, gyümölcsözőbb életet nem teremt?

   Óh, jöjj hát közénk, Urunk Jézus, bűnökért való legtökéletesebb Áldozat, életnek nagy Fejedelme, s terjeszd ki uralmadat a mi lelkünkre is. Újítsd meg a te Lelkedet bennünk, öldököld meg ó-emberünket és támaszd új életre amaz új embert, aki a Te szentséges arcod mását viseli.

   S mától fogva csak a te embereket szerető, Istent félő, bűnt nem ismerő, engedelmes és alázatos Lelked éljen mibennünk mindhalálig. Ámen.”

/Részletek Markó István egyházmegyei gondnoknak a presbiteri szövetség eleki kisköri konferenciáján, 2013. június 8-án elhangzott előadásából./

 

 

ANYAKÖNYVI HÍREK

 

Házasságára Isten áldását kérte:

  • Szarka Zsolt és Gera Sára,
     
  • Sipiczki Zoltán és Szabó Éva,
     
  • Botta András és Vasvári Adrienn,
     
  • Jalek Norbert és Dr.Rózsavölgyi Katalin,
     
  • Bányász Sándor és Nagy Enikő.

 

 

Utolsó földi útjára kísértük:

  • Szabó Józsefné sz.:Prisztavok Zsófiát 77éves,
  • Vozár Pál Józsefet 78 éves,
  • Szentirmai Józsefné sz.: Czipó Juditot 81 éves,
  • Szeverényi Jánost 65 éves,
  • Litauszki Jánosné sz.: Kertes Máriát 83  éves

korában kísértük utolsó földi útjukra.

 

FILMKLUB

2013. szeptember 27-én pénteken 16.30 órakor „KÓRISTÁK” c. filmet vetítjük.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

RENDSZERES GYÜLEKEZETI ALKALMAINK

Vasárnap 10 órakor istentisztelet a templomban,

vele egyidőben gyermekistentisztelet a gyülekezeti teremben, ifi konyha klub a konyhában.

Minden hétfőn 17 órától konfirmáció előkészítő,

Kedden 18 órakor bibliaóra.

Csütörtökön 18 órakor istentisztelet.  

Minden hónap 1. vasárnapján 1 órakor  presbiteri bibliaóra,

Minden hónap 1. és 3. vasárnapján 14 órakor Mezőmegyeren,

Minden hónap  1. vasárnapján 15.30-kor Telekgerendáson,

Minden hónap 2. és 4. szerdáján 17 órakor a Református Iszákosmentő   Misszió alkalma

Minden hónap utolsó csütörtökén 9 órakor az Ady u.-i, fél 10től a Bankó u-i, 15 órától az Oltalom Idősek Otthonában /Tábor u./ istentisztelet.

                                                 ELÉRHETŐSÉGEK

Marti Miklós és Marti Márta lelkipásztorok, Balogh László gondnok

Békéscsabai Református Egyházközség Lelkészi Hivatala

 /5600 Békéscsaba, Deák F. u. 4./

Tel.: 66/327-367, 20/222 0828, E-mail: martimiklos@reformatus.hu

Hivatali idő: hétfő, csütörtök  9-12 óra és kedd,  csütörtök 17-18 óra.

SZERDA, PÉNTEK  SZÜNNAP! /Egyéb időpont telefonos egyeztetés alapján./

Kiadja a Békéscsabai Református Egyházközség Presbitériuma

Szerkesztőség: Elovizszerk@gmail.com

Szerkesztők: Dr. Tóth János és dr. Képiró Tibor; lektor: Marti Miklós

fotók: Dr. Kürthy Csaba; munkatársak: Marti Márta, Butyka Zsolt, Tar Krisztián