Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2018. április

2018.04.04

 XII. évfolyam 4. szám                                                                               2018. április

 

eloviz-logo-fekete-feher.jpg

 

Élővíz

a Békéscsabai Református Egyházközség

Hírlevele

www.bekescsabaireformatusok.hu

 

Az Ige üzenete

 

„és imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel” Fil 1,9-11

Pál szívének egyik legkedvesebb gyülekezetének ír arról, hogy miért is imádkozik. Ő is, mi is azért imádkozunk, amit igazán fontosnak tartunk. Pál a gyülekezet szintjén a szeretetért és a hitbeli tudás gyarapodásáért könyörög, és azért, hogy így ezt megkapva jó döntések szülessenek.  Pál a gyülekezeti egészség és növekedés alapjáig nyúl le, hiszen a feltétel nélküli szeretetet nem tudjuk magunktól megvalósítani, legfeljebb megjátszani, ez az Isten Lelkének ajándéka, amikor a Szeretet Istene betölti szívünket.  Ez az imádságról való bizonyságtétel tükröt is tart elénk: nekünk mi a fontos egyéni életünkben és a gyülekezetünk életében? Az egészség, a rendezettség, a békesség csak „tünete” az élő hitnek, de nem lehet úgy a mienk, ha az alapok nincsenek rendben. Tükör abban a tekintetben is, hogy imádkozunk-e gyülekezetünkért és más gyülekezetekért? Vagy ezt meghagyjuk a hivatásos imádkozóknak, mert nekünk van elég bajunk? Rámutat a hitbéli ismeret és a felülről jövő tisztánlátás igényére is, mert vannak dolgok, amit nem lehet megtanulni, csak akkor értjük, ha Isten megnyitja szemeinket.  Belátjuk-e egyáltalán, hogy nem értünk mindent és Isten tanácsára szorulunk? Mert a lelki hiányosság nem szégyen, hanem imatéma.                                    

Marti Miklós Nándor ref.lp.

 

ARCOK A GYÜLEKEZETBŐL:    
Barcs  Józsefné

  image003.jpg Gyülekezetünk sokak által ismert tagja, Barcs Józsefné Csizmadia Margit 1942-ben, a felvidéki Vágfarkasdon született kertészettel foglalkozó dolgos, református családban. Szülőfaluját, a Vág folyó melletti Mátyus-földi községet, a „kis Farkas”-t (Forcasd -ot) a zobori apátság oklevele 1113-ban említi először, melynek közössége Bornemissza Péter szerint 1577-ben tért át a református hitre, majd a történelem viharai között magyarok lakta, többségében mindig is református település maradt.

   Egy régi fénykép őrzi a boldog, felhőtlen gyermekkor emlékét, melyen egy pöttömnyi kislány áll egy derék férfi, az édesapa oltalmában a tornácos, gondozott ház udvarán, a kislány félősen, de mosolygósan bújik édesapja mögé. Gyermekéveiből ma is eszébe jut, amikor négy éves korában a nagypapa a vasárnapi Istentiszteletre elvitte, egy életre szóló emlék maradt számára a karzaton a gyermekek között az a hely, ahová akkor a nagypapa ültette. Sok-sok év múltán hazatérve is várta ez a hely… meghallva a Mindenség tiszteletére hívó harangszót, ugyanerre a helyre ült le a templomban. Ez az emlék ma is él, a szem nem maradhat szárazon, ha a szülőföldről mesél.

   1947-ben egy napon a gyermekkor hirtelen véget ért! Azóta csak az évek teltek el, annak az estének a fájdalmas emléke örökre megmaradt. Gyermekfejjel érthetetlen volt a síró, kétségbeesett felnőttek, a vagonokba terelt emberek látványa, akik nem tudják, hogy a hátrahagyott otthonukból kényszerűen hova-merre mennek, csak azt tudják, honnan indulnak, és mit hagynak maguk mögött. A vagonokban csak egy reménységük maradt: az Isten vezetése! A 434. református éneket – Vezess Jézusunk - együtt énekelve merítettek erőt, az ének „a vagonok himnuszává”vált. Hisz egy fél, de még egy negyed életet sem lehet átplántálni egy batyuban, hogy mindent méltatlanul odahagyva valahol új élet kezdődjön! Pedig így történt. A próba csak ezután kezdődött.

   A hosszú út végén az otthoni új ház helyett egy ajtó és ablak nélküli roskadozó  vályogviskó jutott… egy Békéscsaba  melletti  tanyára,  Kerekibe vitték a családot. Még ha lett is volna mód rá, megtiltották, hogy visszatérjenek a Felvidékre, több év után először csak 1954-ben nyílt lehetőség újra látni a szülőföldet, az otthont. Így a szeretett nagymama halálakor a család a békéscsabai templomban kért harangszóval búcsúzott, sírjára csak egy borítékban elküldött lila papírvirág kerülhetett a nagypapának címzett levélben, melyet minden bizonnyal többször is felbonthattak, elolvashattak a fináncok.

Az akkor még fiatal Koppányi Gyula református lelkész minden családot felkeresett, szeretetvendégséget szervezett a betelepült közösség számára, és ez sok erőt adott a családnak is. Az élet Jaminában lassan újrafakadt, az általános és a középiskola befejezése után Szegeden tanítói képesítést szerzett, majd visszatérve Békéscsabára, nyugdíjazásáig a felnövekvő ifjú nemzedéket tanította a 10. sz., a József Attila Általános Iskolában valamint a Szabó Pál Téri Általános Iskolában.

És közben fáradhatatlan volt abban, hogy magát egész életében felvidéki, református magyarnak vallva kutasson a múlt után, hogy a komáromi Kecskés László Társaság Alapítvány, a Rákóczi Szövetség tagjaként az 1948-ban kényszerűen áttelepített felvidéki magyarok Békés megyei közösségét szervezze, hogy kárpótlásuk ügyét kezdeményezze, és hogy a szülőföldjén otthon maradott, fiatal nemzedéket könyvgyűjtéssel, kézműves tábor szervezésével segítse, hogy a gyulai református általános iskolában, Makón, Karcagon előadásokat tartson, novellákat írjon, hogy a „Fehérlaposok” című rockopera bemutatásával, 2006-ban a békéscsabai református templomban tartott megemlékező Istentisztelettel széles körben megismertesse a felvidéki magyarok Benes dekrétumban foglalt tragikus, igazságtalan és méltatlan sorsfordulatát. Mert az, a gyermekként akkor érthetetlen éjszaka csak felnőtt fejjel vált számára érthetővé: a Benes dekrétum „fehérlapos” áldozatainak nevében 1401 személyt, Vágfarkasd lakosainak egy negyedét jelölték ki áttelepítésre, házaikat önkéntes szlovák betelepülők foglalták el.

Békéscsaba város tisztelete jeléül kitüntetéssel ismerte el fáradhatatlan szolgálatát, tevékenységét, a Városháza árkádsorán emléktáblát helyezett el a felvidéki magyarok emlékére, szülőfaluja, Vágfarkasd pedig díszpolgárává avatta. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által meghirdetett pályázaton a sorsáról írt novellája a sokezer pályaműből kiválasztva lett első helyezett, a novellát Jókai Anna laudálta. A novellából a 2017-ben Komáromban tartott országos megemlékezésen Soltész Miklós államtitkár beszédében többször is idézett.

 

  • Hálát tudok adni, hogy az Isten lehetőséget, erőt adott ahhoz a munkához, amit a felvidéki magyarokért tettem. Ami különösen erőt adott, hogy magamat felvidéki református magyarnak tartom, identitásom része az erős magyarságom, a szülőföldem szeretete. Hálával és elégedettséggel tölt el, hogy sok embernek segíthettem, hogy alkalmakat szervezhettem a Békés megyei felvidéki magyaroknak ahhoz, hogy a bennük élő évtizedes fájdalmukat kimondhassák, hogy ezzel a sebeik gyógyulhassanak, hogy a történeteiket megírhattam, hogy ezeket a Kecskés László Társaság Alapítvány megjelentethette. Úgy érzem, munkám végére jutottam, munkámat elvégeztem, köszönöm, hogy a jó Isten mindvégig erőt adott, segített. Csak egy dolog hiányzik: a bocsánatkérés!... ezt szeretném megérni! És még egy vágyam lenne: a vasárnapi Istentiszteleten még egyszer ott lenni a békéscsabai református templomunkban!

Az Ige, amely minden helyzetben hozzám szólt, Ézsaiás könyvében van: „Ne félj, mert én veled vagyok. Ne csüggedj, mert én vagyok Istened. Megerősítlek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” (Ézs 41:10)

V.G.

***

GYÜLEKEZETI   ÉLET

Tisztújítás a Presbiteri Szövetség Békés Megyei Területi Szervezetében

image005.jpg2018. február 24-én Békéscsabán gyűltek össze a Békési Egyházmegyét képviselő presbiterek és gyülekezeti tagok. A konferenciának több feladatot is teljesíteni kellett: a megyei rendezvény a területi szervezet tisztújítására és egy új határon túli kapcsolat létesítésére is hivatott volt.  Mindezek jegyében a nyitó áhítat szolgálatát Szegedi László Tamás, a Brassói Egyházmegye esperese végezte, aki már bevezetőjében utalt a megújulás-tisztújítás-reformáció fogalmi kapcsolatra, s arra, hogy nagy a veszély a mindenáron való új keresésében, helyette az alapige /Nehémiás 8:1-12/ gondolataiban arra kell választ kapni, hogy mit jelent az Isten Igéje szerinti megújulás. Az a feladatunk, hogy vágyat ébresszünk az Ige iránt, de ennek bennünk kell megszületni, és sokat kell imádkozni ezért a vágyakozásért, és meg kell békülni Istennel a Szentlélek megújító ereje által. A szolgálattevő felelőssége az Ige megértetése, s az a kérdés, hogy van-e türelmünk érthetővé tenni. Fontos az időráfordítás, s eljutni arra a vallomásra, hogy „Uram, eljött az idő, hogy nekünk is legyen időnk Rád!” Az Igének megrendítő hatásúnak kell lenni, mert megújulás, igazi egyház csak ott van, ahol vannak könnyek és ahol van bűnbánat. „Igazi egyház, szolgálattevő egyház ott van, ahol a szívemben igazi vágyakozás van az Isten Igéje iránt, ahol a mellettem levő testvéremet észreveszem, gondozom, vigyázok rá, ahol van együtt való örvendezés és együtt való bűnbánat is, ahol jó együtt lenni az atyafiaknak”- zárta a Nehémiás próféta üzenetét magyarázó gondolatait az igehirdető.

A résztvevőket, köztük kiemelten az újonnan megválasztott presbitereket Katona Gyula esperes köszöntötte. Reményét fejezte ki, hogy az új ciklust indító konferencia megfelelő muníciót biztosít a szolgálathoz, és a Mt ev. 18:1-4 versei alapján kérte Isten megsegítő áldását ahhoz, hogy méltóvá, alkalmassá válhassunk az Ő országába való bemenetelre.
Gyülekezetünk köszöntését Domokos Izabella csellójátékkal tolmácsolta, J. S. Bach d-moll prelúdiumának művészi előadásával.

A hivatalos tisztújító közgyűlés előtt került sorra az az előadás, melyet a szervezők az „imádság éve” szellemiségének jegyében iktattak a konferencia programjába. „Az imádság ereje” címmel Hajdú Zoltán Levente szóládi lelkipásztor saját verseivel illusztrált gondolatai szólaltak meg, melyeket Právitz Anikó beosztott lelkész közreműködésével tolmácsolt. A teológiai bölcselkedéseket mellőző, igazi hallgatói élményt nyújtó, rendhagyó műfajú előadás visszatérő kérdése az volt: „Mi az imádság?” A különböző válaszok ihletett versekbe foglalt változatait lezárásként így foglalta össze a versek szerzője: „Akár így is, akár ez is. Verses, szerkesztett formában, könyvekbe foglaltan is… De úgy, az is, ahogyan te imádkozol. Ha őszintén, magadat egészen Istennek odaszánva teszed. Mert akkor az imádság kilép a formák, még inkább a formaságok közül, és azt tapasztalod meg, azt a csodát éled át, hogy az imádságnak ereje lesz, mert imádsággá lesz: az életed.”

image010.jpgA tisztújító közgyűlésen Dr. Tóth János elnök vetített képes beszámolóban foglalta össze az előző ciklus rendezvényeinek, konferenciáinak történetét, főbb  gondolatait,  melynek  elfogadása  után  Markó  István  egyházmegyei gondnok, a jelölő bizottság elnöke ismertette a következő ciklusra megválasztásra javasoltak személyét és levezette a választást.  Minden tisztségre egyhangú szavazással a Békés Megyei Területi Szervezetben a 2018-2022 közötti időszakra elnöknek Dr. Tóth János békéscsabai, alelnöknek Strifler Józsefné eleki, titkárnak Erdei Gábor vésztői presbitert választották meg. Közgyűlési küldötti megbízást kapott Dr. Illés Károly békéscsabai, Gál József orosházi és Gergely Józsefné füzesgyarmati presbiter.

A résztvevőket és a megválasztott tisztségviselőket a Szövetség nevében Dr. Szilágyi Sándor tiszteletbeli elnök köszöntötte. Gondolataiban utalt az előadás témájára is, és felhívta a figyelmet, hogy az imádság fontos része Isten megszólítása, illetve az, hogy tudatos legyen a Szentháromság mindhárom személyének tudatos bevonása imádságainkba.

A rendezvény jelentős és ünnepélyes eseménye volt annak a hagyománynak a folytatása, hogy a békési szervezet az elmúlt 10 évben aktív kapcsolatokat alakított ki és ápol a határon túli szervezetekkel, melyeket ez alkalommal tovább bővített: az Erdélyi Egyházkerület legtávolabbi és legnagyobb kiterjedésű egyházmegyéje, a Brassói Egyházmegye képviselőivel írták alá az együttműködési nyilatkozatot. A Brassói szervezet titkára, Vass Vince köszöntőjében utalt arra a helyzetre, hogy „a jelen nagy feladata nem is annyira a halászat, hanem inkább annak a megakadályozása, hogy az a kevés, ami kínkeservesen fennakadt a hálón, az benne is maradjon, és ne potyogjon ki a háló egyre táguló szemein.” A Brassói Református Egyházmegye a „végek vége” – szórványnak számít mind a magyarság, mind a reformátusság szempontjából. Ezért is tekintenek reménységgel a most induló kapcsolatra, mert így lehet a végeknek is kezdete! A brassói küldöttség tagja volt és közgyűlést köszöntötte Ambrus Attila, a Brassói Egyházmegye főgondnoka, a Brassói Lapok főszerkesztője is. A királyhágómelléki Szatmári Egyházmegye köszöntését Illés Jenő presbiteri szövetségi elnök adta át.

A közgyűlés gyülekezetünk lelkipásztora, Marti Miklós imádságával és áldásmondásával ért véget, mely után a résztvevők közös ebéd elfogyasztása közben folytathatták a testvéri beszélgetéseket.             Dr. T. J.

 

A békési határozottság

image011.jpgLegációban a teológus hallgató sok mindent megfigyel, tapasztal, és élményekkel gazdagodik.

Békés megyében először voltam ünnepi küldöttségben, idén húsvétkor. Mikor megérkeztem, az volt a benyomásom, hogy egy élhető város Békéscsaba, kedvez a családoknak, öregebbeknek, fiataloknak egyaránt. Szép utcák, terek, finom fagylalt. No, és határozott emberek…

Mikor legációba megyek, szeretem megfigyelni az emberek magatartását, esetleg azt, hogyan viszonyulnak a lelkészhez. Az volt a tapasztalatom ezen a helyen, hogy a békési emberek nagyon határozottan, erősen fognak kezet, ami - ahogy eddig tapasztaltam - tájegységenként változik.

De ez csak külsőség, ami persze fontos, de a belső lelki világ még hangsúlyosabb, hiszen a szívből indul ki az élet. S jó volt ebben a gyülekezetben hirdetni az éltető üzenetet: Krisztus feltámadt, valóban feltámadt! Ez a hitünk alapja, és remélem, hogy sokak szívéhez eljutott a húsvét legnagyobb üzenete, életünk problémájára, a halálra való megoldás. Ez nem csak mondás, filozófiai tanítás, hanem valóban ezen múlik az egész életünk. Ha hisszük, akkor a túlvilágon is élni fogunk, ha nem, akkor már ott nem tehetünk semmit, jön a biztos halál.

Szeretek prédikálni, szeretem az embereket, megismerni a gyülekezeteket, beszélgetni a lelkészcsaládokkal, finomakat enni. Örülök, hogy mindezekre lehetőségem volt és tapasztalatokkal térhettem vissza az egyetem falai közé. Elhoztam magammal a sok derűt, a békési határozottságot és az evangélium hirdetésének örömét. Remélem, még látjuk egymást!

Kicska Miklós legátus

 

 

 

Gondolatok az imádságról

image007.jpg „Az imádság a keresztyén emberek legnagyobb kiváltsága… Az imádság: élet, azaz a léleknek olyan tevékenysége, amellyel különös erőket vesz fel magába; életét új elemekkel meggazdagítja s olyan javak birtokába jut, aminőket semmiféle más úton meg nem nyerhetne és semmiféle külső erő e javak részesévé nem tehetné… Imádságban érezhetem meg Isten közellétét, álmélkodhatom dicsőségén, felelhetek örök szeretetére, foghatom meg felém nyújtott kezét. Egyszóval: az imádság az az életforma, amelyben valósággá lesz, életté válik Istenhez való gyermeki viszonyom, vele kötött örökkévaló szövetségem. Az imádságban Isten a legnagyobb ajándékot adja nekem: önmagát.”

/Ravasz László: Hazafelé. 1940./

***

image009.jpgA keresztyén ember életszükséglete az imádság, „a szükséges lélegzetvétel egy formája, hogy élni tudjunk” /Karl Barth/, mert az imádság kapcsolattartás Istennel. Isten párbeszédbe kezdett az emberrel, amikor megteremtette, ezért az ember lényegéhez hozzátartozik az imádság. Az imádság a hívő ember „magatartása”. Folytonos szükséglete, hogy szüntelenül benne legyen ebben az élő kapcsolatban, amely válaszadás, társalkodás az élő Istennel. A háládatosság legfőbb része az imádság… Kifejeződése annak, hogy felismerem azt, mit vár el tőlem Isten. A keresztyén ember felfogásában az imádság és a cselekvés összetartozik. Az emberi cselekvés imádsággal kell kezdődjön.

/Fekete Károly: Az imádság szükségessége.

A Heidelbergi Káté magyarázata 2013./

image008.jpg

 

Az imádság, mint a presbiter „szolgálati fegyvere”

image006.jpgTalán meglepő a két fogalom ilyen fajta kapcsolatba hozása. Hogy létjogosultságát és használhatóságát érthetővé tegyem és indokoljam, megpróbálok először a szolgálati fegyverre vonatkozó néhány jellemző tulajdonságot felsorolni.

A szolgálati fegyver olyan tárgy, amely bizonyos hivatásokhoz, az adott hivatást gyakorló, szolgálatot végző személyhez szorosan kötődik. A szolgálati fegyver használatára jogosult, kötelezett személynek a fegyvert a szolgálat teljesítése során viselnie kell – „kéznél kell lenni”, viselőjéhez láthatóan kell tartozni.

A fegyvernek mindig működőképesnek kell lenni, ami gondos karbantartást, szervizelést igényel. A rendeltetésszerű használathoz jól ismerni kell – sőt előzetesen fegyverismereti vizsgát kell tenni - a használónak. Mindez tehát képzettséget és folyamatos gyakorlást, a fegyver rendszeres „használatát” követeli meg.

Külsőleg a szolgálati fegyver „öltözteti” viselőjét, ami arra ad lehetőséget, hogy a felfegyverzett állapot környezete számára látható és lehetőség szerint biztonságot sugárzó, vonzó hatású is legyen. Funkciója szempontjából kétféle feladatot tud teljesíteni: egyrészt önvédelmi fegyverként működik, másrészt környezete számára is védő, mentő hatású lehet.

S akkor nézzük meg, hogy az imádság hogyan helyettesíthető be ebbe a képbe. A presbiter Isten országának és egyházának, illetve egy konkrét közösségnek, gyülekezetnek a szolgálatra elhívott, szolgálattal megbízott keresztyén ember, akinek élete és szolgálata imádság nélkül nem értelmezhető. Az imádság lehetősége – Isten ajándékaként – a presbiter számára folyamatosan rendelkezésre áll, s ez biztosítja, hogy szolgálati feladatainak betöltéséhez segítségül legyen. Ehhez azonban fontos, hogy tudatosuljon is ez: az imádság lehetősége mindig nálam van, gondolatomban van, „kéznél van”, ami ebben az esetben azt jelenti: szívemben van, mindig használhatom! De nem elég, hogy lehetőségként rendelkezésre áll: ahhoz, hogy hatékonyan működjön, ismerni kell jól a gyakorlatát: Jézustól meg lehet és kell tanulni, és kitartóan gyakorolni kell. A presbiternek kipróbált, gyakorlott imádkozó embernek kell lennie: rendszeresen „használni” kell az imádságot! A presbiter életét vonzóvá tudja „öltöztetni” az imádság szolgálata, hiszen imádságai példát mutatnak, áldást közvetítenek a környezet, a közösség felé. A védelmező hatás pedig egyrészt „önvédelmi hatás”: a presbiter lelki egészségvédelmét, lelki és hitbéli stabilitását szolgálja, másrészt „környezetvédő hatás”: a másokért elmondott közbenjáró imádságokkal a közvetlen reánk bízottak, a gyülekezet, egész egyházunk és nemzetünk sorsának alakulásában tölthetjük be hivatásunkat.

Presbiteri szolgálatunknak ezzel az eszközével, „fegyverével” Isten ajándékozott meg bennünket, a használati útmutatók és tanácsok a Szentírásban és közvetlenül Jézus megfogalmazásában hozzáférhetők, de a karbantartásért mi vagyunk felelősek. Hálát adva a bennünket és egyházunkat mindeddig hordozó és megtartó fohászkodásokért – elsősorban Jézus közbenjáró imájáért -, az imádság évében különös gonddal ápoljuk és erősítsük imaéletünket, imádkozzunk a „nemzeti imanap” bevezetésének elfogadásáért, másokat is erre biztatva!

„Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben…. Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által, és legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve valamennyi szentért;” /Ef 6:11,18/                                                

 Dr. T. J.

***

Kedves Barátaim!

Képtalálat a következőre: „könyvet a szórványba”Egy éve néhányan Gyulán, a református gyülekezetben országos mozgalmat indítottunk a szórványban élő magyar családok érdekében, hogy megmaradhassanak magyarnak. Egy honlapot nyitottunk www.konyvetaszorvanyba.hu címmel. Ennek segítségével mesekönyveket, mese DVD-ket, CD-ket igényelhetnek a határon túl szórványban élő családok és szervező értelmiségiek (ők kis könyvtárakat is alakítanak). Szándékaink szerint a felnőttek számára pedig szépirodalmat visznek majd ki a turisták, kiutazók.

Gyűjtőpontokat létesítünk  országunkban, ahol  nem  csak könyvet, mese DVD-t gyűjtünk, hanem aktív honfitársakat is (!), akik segítenek a szervezésben. Két ilyen gyűjtőpont már van: Budapesten és Gyulán, több pedig most alakul.

   Olyan személyeket is keresünk, akik családi kirándulás, rokonlátogatás vagy egyéb okokból a szomszéd országokba utaznak, és szívesen vinnének magukkal 1-2 doboz könyvet. Ez persze áldozatvállalással jár: fel kell keresni a honlapot, írni kell egy e-mailt a  konyvetaszorvanyba@gmail.com címre. Ha megírják az útirányt, megmondjuk, kik azok az igénylők, akik útba esnek.  Azokat szeretnénk megtalálni, akik áldozatkészek, pénzt, időt, fáradságot nem sajnálnak, és szívesen megtesznek 40-50 km-es kitérőt, hogy a könyveket átadják. A mozgalomról a Facebookon többet is meg lehet tudni: (www.facebook.com/konyvetaszorvanyba).

A mesekönyvek, szépirodalom elővarázsolásához, az autós kirándulók megtalálásához igénybe vehetjük a helyi médiát, az egyházakat, sőt óvodáink, iskoláink szülői értekezleteit is. Ha a könyveket saját körben nem tudják kivinni, fel lehet ajánlani őket e-mail címünkön, vagy a közeli gyűjtőponton. Ugyanitt lehet könyveket is igényelni. Előfordulhat, hogy nincs használt mesekönyv, mese DVD vagy CD, ilyenkor az áldozatvállalók ezeket saját pénzen megvásárolhatják.

   Végül is miért kell nekünk valamit tennünk az idegen tengerben, szórványban élő magyarok beolvadása ellen, egyáltalán miért fontos az anyanyelv? Tudósok azt mondják, hogy mindent könnyebb a saját nyelvünkön megtanulni. A pszichológusok pedig arra figyelmeztetnek, hogy a nyelv és a nemzeti azonosság elvesztése, bizonytalanná válása súlyos személyiségzavart okozhat.

   A nemzeti tudatnak talpköve a nyelv, és a széles értelemben vett kultúra. A határon kívül maradt magyarnak szinte semmije sem maradt meg, csak az anyanyelve. Milyen szépen és pontosan írja ezt meg Illyés Gyula a „Koszorú” című versében, vagy vallja meg Márai a Naplóiban, naponta olvasván Aranyt, Vörösmartyt és a Bibliát.

Mi kisebb emberek vagyunk, mint az íróink, költőink, de a könyvekben el tudjuk vinni és át tudjuk adni szépirodalom formájában nemzeti azonosságtudatunk lényegét.

Szívélyes üdvözlettel ölellek Benneteket:

                         Dr. Pocsay Gábor nyugdíjas orvos,

                        a Gyulai Református Egyházközség presbitere

 

 

ANYAKÖNYVI HÍREK

Keresztség sákramentumában részesültek:

  • Marksteiner Béla és Dr. Pink Tímea Andrea BARNABÁS fia, Nagy Balázs és
  • Tamás Viktória KINGA VIKTÓRIA és JANKA BARBARA leányaik,
  • Tapasztó Szilviusz és Guti Zsuzsanna FLÓRA leánya,
  • Varga Tibor János és Kovács Katalin Tünde RÉKA leánya.

Utolsó földi útjára kísértük:

  • Dr. Bodnár Györgyné Jenei Irént 82 éves,
  • Maczák Jánosné Gazsó Éva Esztert 80 éves,
  • Miklós Györgyné Kelemen Margitot 93 éves,
  • Kiss Zoltánné Vizvári Erzsébetet 82 éves korában.

 

RENDSZERES GYÜLEKEZETI ALKALMAINK

  • Vasárnap 10 órakor istentisztelet a templomban, gyermek-istentisztelet.
  • Kedden 18 órakor bibliaóra.
  • Csütörtökön 18 órakor istentisztelet, utána énekkari próba.
  • Minden hónap 1. vasárnapján 18 órakor presbiteri bibliaóra,
  • Minden hónap 1. és 3. vasárnapján 14 órakor Mezőmegyeren,
  • Minden hónap 1. vasárnapján 15.30-kor Telekgerendáson,
  • Minden hónap 3. vasárnapján 15:30-kor az Életfában istentisztelet.
  • Minden hónap 2. és 4. szerdáján 18 órakor a Református Iszákosmentő Misszió alkalma

 

RENDKÍVÜLI GYÜLEKEZETI ALKALMAINK

  • Május 6. 10 óra Anyáknapi istentisztelet
  • Május 10. 10 óra Mennybemenetel (áldozócsütörtök) ünnepe
  • Május 12. családi nap túra a  Biharban
  • Május 14-18-ig 18 óra bűnbánati istentiszteletek
  • Május 20. 8 óra pünkösdi úrvacsorás istentisztelet
  •                 10 óra úrvacsorás istentisztelet konfirmandusok fogadalomtétele
  • Május 21. 10 óra úrvacsorás istentisztelet
  • Május 26.  Csendesnap

ELÉRHETŐSÉGEK

Marti Miklós és Marti Márta lelkipásztorok, dr. Illés Károly gondnok

Békéscsabai Református Egyházközség Lelkészi Hivatala

 /5600 Békéscsaba, Deák F. u. 4./

Tel.: 66/327-367, 20/222 0828, E-mail: martimiklos@reformatus.hu
Hivatali idő: hétfő, csütörtök 9-12 óra és kedd, csütörtök 17-18 óra.

SZERDA, PÉNTEK SZÜNNAP! /Egyéb időpont telefonos egyeztetés alapján./

Kiadja a Békéscsabai Református Egyházközség Presbitériuma

Főszerkesztő: Marti Miklós; Tördelő szerkesztő: dr. Képiró Tibor;
Munkatársak: Csicsek Annamária, Marti Márta,
Dr. Tóth János, Vass Gabriella