Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011. október

2011.10.07

ANNO: ifj. Koppányi Gyula
1.rész

 

koppanyi-gyula-ifj.jpg

„Úgy tekintsenek minket az emberek, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak gondnokait. A gondnokoktól természetesen egyet követelnek meg: hogy hűségesnek bizonyuljanak.”(Pál.1.Kor.4.1-2.)

 Isten kiválasztott szolgájára emlékezünk október hónapban. Azon szolgájára, aki megtalálta Istent és megtalálta hivatását. Felfedezte, hogy mit kíván tőle Isten, s megtette azt. Istentől kapott hivatásának teljesítése jelentette számára a boldogság útján való előrehaladást. Jézus két lehetőségről beszél. Arról szól, hogy hova vezetnek az ember mindennapi cselekedetei: boldogságra vagy boldogtalanságra. Jézus minden lehetőséget kihasznál, hogy tanítsa az embereket. Tanítsa őket a hegyen és a síkságon, a városokban és a falvakban, a zsinagógákban és az utcákon. Megragad minden alkalmat, hogy elmondja az embereknek az örömhírt, Isten üzenetét és azokat az igazságokat, melyek valóban a boldog élethez vezetnek.

Ifj. Koppányi Gyula lelkipásztor is ennek az örömhírnek a továbbadására törekedett. Most rá emlékezünk.

Ifj. Koppányi Gyula református lelkipásztor Békéscsabán született 1914. október 10-én. Édesapja, id. Koppányi Gyula, a békéscsabai református gyülekezet első lelkipásztora. Édesanyja Ónodi Szabó Irma.

Elemi iskoláit Békéscsabán végezte, majd az Ág. Evang. Rudolf Főgimnáziumban érettségizett. A teológiai akadémiát Debrecenben végezte, itt kapta meg a lelkipásztori oklevelet is. A kolozsvári teológián vallástanári oklevelet is szerzett. A nyíregyházi kórházban halt meg 1976. február 16-án.

A továbbiakban részletesen írok lelkészi pályafutásáról.

Szolgálatot teljesített Vésztőn, majd segédlelkész Gyulaváriban. Szegeden hitoktató lelkész volt és börtön-pasztorációs szolgálatot is végzett. 1938-ban már hitoktató Békéscsabán és 1941-ben második segédlelkésznek választották.

A háború fájdalmas éveit éltük, amikor szomorú hírt kapott gyülekezetünk. 1944. augusztus 5-én id. Koppányi Gyula elhunyt.

1944. augusztus 15-én az egyházmegye esperese a lelkészi állás betöltéséig Kóczé Lajos segédlelkészt jelölte ki helyettes lelkésznek. A lelkészi állást pedig meghívás útján kívánták betölteni.