Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2012.08.05
 

koppanyi-gyula-siremlek.jpg

A háborús években örömteli hír volt gyülekezetünknek, hogy a városi képviselő-testület határozatával a nazarénus temetőt használhatták elődeink a sírásó-lakással együtt. Mindez történt 1941 novemberében. Erről írtam az előző számban.

Ez az örömteli esemény nem sokáig tartott, mert ezt a nazarénus temetőt 1945 áprilisában visszavették, azaz visszaszármazott az előző tulajdonos birtokába. Az április 29-én tartott presbiteri ülésen a lelkész tájékoztatta a résztvevőket, hogy Tóth János temetőcsősz, aki egyben a sírásó is, megbízatását készül visszaadni, mivel segítsége nincs, a temetés lebonyolítása erejét felülhaladja, amennyiben vissza kell adni a nazarénus házat, illetve a halottasházat.

Felmerült egy akármilyen egyszerű és ideiglenes jellegű halottasház építése.
1945 nyarán Hosszú Mátyás építész kapott megbízatást a temetői halottasház megépítésére. Ekkor merült fel egy egyszerű ásott kút létrehozása is.
Szeptember 22-én tartott beszédében Kelemen László presbiter a következőkről számolt be:
„... A halottasház felépítésénél sok nehézséggel kellett az építtető bizottságnak megküzdenie. A felmerült különböző tervek közül legmegvalósíthatóbbnak bizonyult az egész épületnek téglából való felhúzása. Sikerült a város közbenjöttével somtéglából 14 kocsiravalót kapni összesen 620 P.-ért, amit ugyancsak a város 920 pengőért fuvarozott az építtetési helyre. Ez a tégla nem bizonyult elégnek, s ezért a Bohn Téglagyártól egész téglát is kellett venni, mégpedig 3000 darabot. Sikerült a téglagyár üzemi bizottságától a célra való tekintettel kedvezményt kieszközölni és ebből 1500 darabot ingyen kaptunk. Ezt a 3000 darabot Kiss Imre fuvaros vállalkozott kiszállítani, s a mintegy 8 fuvart összesen 365 pengőért teljesítette, amivel messzemenő jóindulatot és áldozatkészséget bizonyított az egyházzal szemben. Szükségessé vált az épület tetőzetének hiányzó hódfarkú cserép pótlása. 1000 darab cserepet is vásárolni kellett, melynek kifuvarozását is Kiss Imre végezte és nem
számított érte semmit. Szükséges volt még az építkezéshez egy kocsi pelyva és törek, ezt a római katholikus egyház tanyájáról ugyancsak díjmentesen kaptuk meg. Az említetteken felül az építkezéshez szükséges anyag egy jelentékeny részét /faanyag, cserép, ajtódeszkák/ a szeretetházban lebontásra került fásszín anyagából fedeztük. A hullaház teljes felépítésének végösszege, mely tartalmazza a munkadíjat is, 22.942,67 Pengő. Az építkezés munkadíja, a tervezett 4200 pengőt messze túlhaladta, melynek oka, s melyet a presbitérium is tudhat, az állandó és rohamos munkabér-emelkedés, mely a nyár elején különösen az építőiparban volt tapasztalható. Az építkezés 8 pengős órabérrel kezdődött, és 36 pengős órabérrel végződött. Három napszámos munkabére volt csak 1986 pengő....”
„... Megjegyezni kívánja, bár az épület kész, rendeltetésének nem adható át belső berendezésének hiánya miatt. Múlhatatlanul szükségesnek mutatkozik egy ravatalnak szolgáló asztal, amelyet praktikusan Szt. Mihály lova formájában lehetne megcsinálni, hogy a halottasházból mindjárt is vihető lenne a koporsó. Szükséges ezenkívül egy kis asztal és két szék a temetési szolgálatot végző lelkésznek és kántornak részére és kívánatos lenne a gyászolók számára ülőhely biztosítására is, szék vagy pad formájában. Még egy hiányosság van, a kétszárnyú ajtó nem zárható. Egy keresztpánt lenne szükséges megfelelő lakattal. Ennek az elkészítése is fontos. ...”
Kelemen László beszámolója után, Zöld Ernő presbiter felállva azonnal 1000 pengőt ajánlott fel, mely adományt a presbitérium hálás köszönettel fogadott el.
„... A presbitérium jóváhagyásával az építkezésnél mutatkozó hiányt, valamint a belső berendezés költségének fedezésére szószéki meghirdetés útján közadakozásból kívánja előteremteni.” (Jegyzőkönyv, 1945. szept.22./100.sz.)
Koppányi Gyula lelkész javaslata alapján, a, halottasház építése során nagylelkű adományaikkal segítségünkre siető személyeknek és intézményeknek presbiteri jegyzőkönyvi köszönetet mondtak. A felsoroltakhoz csatlakozott 1946 májusában Jenei Imre presbiter is, aki „számla benyújtása nélkül a temetői halottasház ajtajára zárat szerelt.”
A lelkész megállapította, hogy: „... most már csak ravatalozásra és koporsó szállításra egyaránt alkalmas Szentmihály Lova szükséges a teljes felszereléshez. Kéri a presbitériumot, kutassa fel az ehhez szükséges faanyagot, amiből Leel-Ősy presbiter társunk készségesen készíti el e szükséges furgont.”
A temető megnyitását követően több alkalommal vált szükségessé a kerítések átépítése, javítása, amíg temetőnk elérte jelenlegi állapotát. Az átalakulás folyamata napjainkban is zajlik (urnatartó építése, a sírhelyek körüli zöldövezet folyamatos karbantartása), hogy mindenkor és mindig nyugodt pihenőhelye legyen az elhunytaknak. (Vége)
                                                                                                               Buzás László