Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010. május

2010.05.06

Pünkösd

105 évvel ezelőtt a békéscsabai református egyházalakítás kezdeti eseményei zajlottak, mint az olvasható írásom előző két részében. Az 1904. év karácsonyán tartott írásom első istentisztelet óta református testvéreink több alkalommal gyűltek össze a polgári fiúiskolában, hogy imáikban kérjék Isten segítségét céljuk eléréséhez.

1905 húsvétján és a pünkösdi ünnepen is itt tartottak istentiszteleteket.

A munkáshétköznapokon, pihenőnapokon és ünnepnapokon is folyamatosan zajlottak az adományok gyűjtése.

Néhány nap múlva ünnepeljük a kereszténység egyik legszebb ünnepét, a pünkösdöt.

Pünkösd a Szentlélek kitöltetése Jézus tanítványaira – olvashatjuk egy korabeli sajtó címlapján.

Sok-sok évvel ezelőtt is ünnepeltek, s ma is ünnepelünk hittel, szeretettel, békességgel.

1905-ben pünkösd ünnepe június 10-re esett. Írásom további részében a Békésmegyei Közlönyben megjelent írásból, szöveghűen idézek:

 

 

 

Pünkösd

Békéscsaba, 1905 június 10.

 

Lapozzuk az Írást és olvassuk benne: Negyven napig örvendezhetett vala az a kisded csapat, mely az Isten-ember köré hittel és reménynyel gyűlt, a feltámadás örömének. Negyven nap múlva bánat érte az apostolok szívét, mely bánat már szinte örökkévalónak látszott, mert az Üdvözítő áldozat csütörtökön végbúcsút vett tőlük az Olajfák hegyén és szemük láttára, az ég felhőin emelkedett a menybe. Fájó érzések közt, könnyhullatással néztek a távozó isteni alak után, mely fájó érzést még ama biztató szó sem volt képes enyhíteni, melylyel isteni tanítójuk megvigasztalni akarta őket. ...”

„ … Itt állott a vezér nélkül maradt kicsiny csapat, nem tudta mit tegyen, mihez fogjon, hogy kerülje ki a hatalmas fejedelmek, farizeusok és írástudók félelmesen növekvő haragját, azt a haragot, mely nem írtózott az ég ártatlan küldöttét sem kínos halálra adni. ...”

„ … De nem maradt sokáig magára,árván, az apostolok megfélemedett, kicsiny csapata. Mert az ígéret csakugyan valóra vált tíz nap múlva a mennybemenetel után., amidőn a Szentlélek zúgó szélvész erejével betölté azon kis szobát, ahol az apostolok szorongó félelemmel várták.

Pünkösd ünnepével a Szentlélek elszállott szívükből a félelem, a szorongás. A tüzes nyelvek a krisztusi hit fölkent hirdetőivé, a népnek tanítóivá, orvosaivá tette őket. Az égi tűz varászával hirdették az Igét, a mely örök és fenséges. A Ige örökkévalóságát, fenséges magasztosságát mutatja az, hogy ma is vannak apostolok, vannak Péterek, akik félelem nélkül hirdetik az Eszmét,amelynek hatalmát évezredek zsarnoksága nem tudta elfojtani. Mert a hóhérpallos, börtön, máglya csak szította azt a nemes küzdelmet, melyet az emberi felvilágosodottságért folytattak a mártírok. A mártírok, akiknek kihullott vére százszorosan megtermékenyítette a talajt, mely immáron az öt világrész minden pontján hirdeti dicsőséges diadalát az Isteni hitnek. ...”

 

Jézus elmondta, hogy az fog örökké élni, aki „ hitet gyakorol „ benne. A hit többek között abban mutatkozik meg, hogy hogyan éled az életed.

 

„ … Dicsőséges a diadal, de nem befejezett. Örökké tartó érette a küzdelem, mely folyt tegnap, tart ma és nem szünetel holnap és évszázadok, évezredek múlván sem. Mert az Ige, az Eszme, az Igazság bátor Péter-apostolainak ma is vannak ellenségei. Ma is lappang még a sötétség, mely uralkodni akar a világ fölött. Mert az igazságért harcra hívók, a nagy eszmék diadalát hirdetők ellen ma is csatára indul a zsarnokság, az elvakult önzés.

Csak nézzük nemzetünk vigasztalan sorsát. Politikai egünkön évek óta vészterhes felhők tornyosulnak,amelyek diszharmóniát keltenek piros pünkösd virágillatos, rózsás ünnepének tavaszi hangulatával. A megoldás minden reménye nélküli válság gondterhes súlya nehezedik a haza sorsán

aggódó honfi szívekre. Piros pünkösd magasztos ünnepén, amelyen az élet ezernyi bajának keserves gondjai elnémulnak, el kellene halnia a lelkekben a haza sorsa fölötti töprengésnek is. De oly bizonytalan, kétséges a jövő, hogy szikrányi reményt nem tud nyújtani az aggódó szíveknek. Örömnek,lelkesedésnek, szeretetnek kellene honolni a keblekben e napon. De nyomuk sincs ezeknek. Helyüket a z egymás ellen érzett elkeseredett gyűlölség foglalja el. A gyűlölség mellett pedig csak a vigasztalanság, az elkeseredés honolhat. Ebből bőven van részünk. Vigasztalásunkra csak az szolgálhat, hogy magunk szereztük magunknak a keserves helyzet, mert egy évezred óta sem tanultuk meg annyi sokszor saját kárunkon okult tapasztalásból egymást megbecsülni, szeretni és vállvetve küzdeni egymás, mindnyájunk boldogulásáért, dolgozni a haza nagyságáért, hatalmáért, minden irányban való felvirágoztatásáért.

De nem fér oda gond és vétek, ahol mennyei virág illatozik. Ünnepeljük hát az újjáteremtésnek, a hit  fenséges győzelmének, az öntudat magasztos ébredésének ünnepén. Ünnepeljünk, mert ünnepet ül ma a természet is, amely napról-napra jobban bontogatja pompáját és édes illattal olvasztja össze az emberi boldogságot, hogy annál inkább érezze a föld ura a pünkösdi ajándék becsét. Virágillat, madárdal és dicsőítő himnusz összeolvad ma fenséges harmóniába annak tiszteletére, aki szentlelkét nem szűnik meg osztogatni mindenkor közöttünk. ...”

„ … És e fenséges látványra az áhítatos gyülekezet ajkán fölzendül a  templomokban az ének:

 

                             Jövel Szentlélek Úristen!”

                            Fölcsendül a vágy:

                            Jövel a jobb kor, mely a békességes

                           szeretetnek édes örömével töltöd meg a szíveket!

 

 

                                                        (Folytatjuk)

                                                                                            

                                                                                                  Buzás László

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.