2007. április - Cs. Szabó István
Cs. Szabó István
1938. november 19-én születtem Gyomán, a gyomai járásban, Békés vármegyében, a Magyar Királyságban. Édesa¬pám, Dr. Cs. Szabó Albert állatorvos, református vallású, édesanyám mezőberényi születésű, Braun Magdolna Zsuzsanna, ágostai evangélikus vallású. Mindkét ágon felmenőim jómódú parasztgazdák, azaz mezővárosi parasztpolgárok voltak. 1945. szeptember elején kezdtem el kisiskolás éveimet a gyomai Református Elemi Népiskolában, majd az álla¬mosítás után az Állami Általános Iskolában Köröstarcsán ill. Gyomán végeztem a VIII. általánossal 1953-ban. Édesapám Köröstarcsán, majd Csárdaszálláson, ill. Gyomán volt községi állatorvos. Hatan voltunk testvérek. Édesanyám ún. „háztartásbeli” jogállású volt; ahogy ma mondanánk: „főállású anya”. Családom az önkényuralmi rendszerben osztályidegen¬nek volt minősítve, így aztán hosszas bolyongás után a váci Mezőgazdasági Technikumban folytattam tanulmányaimat. Mint „piszkos kulákfattyú” Békés megye összes középiskolájából kitiltattam. Vácott – Istennek hála! – nem értelmezték olyan vadul az osztályharcot. Itt érettségiztem 1957. júliusában. Édesapám szerette volna, ha én is állatorvos lennék; azonban az 1956-os forradal¬mi napokban nem úgy viselkedtem, mint ahogy a rendszer elvárta volna, s a továbbtanulásom meghiúsult. 1958-ban Balassagyarmaton elvégeztem a törzskönyvezési szakiskolát, innen kerültem a Békés Megyei Törzskönyvezési Felügyelőségre 1958. augusztus 1-én. Ezután még 27 évet dolgoztam az állattenyésztési közigazgatásban. Közben 1958. november és 1960. november között Ercsiben teljesítettem katonai szolgálatot a nehézpontonos hídászoknál. 1962-ben megnősültem, 1963-ban született Judit Eszter lányom. 1974-ben másodszor nősültem, Feleségem, Pataki Ilona gyógyszertári asszisztens öt éves Miklós fiát, én 11 éves Jutka lányomat „vittem” a házasságba. Ezután született Csilla lányunk 1975-ben és Zsuzsi lányunk 1985-ben. Levelező, ill. egyéni levelező úton végeztem el 1977-ben a szarvasi Mezőgazdasági Főiskolát és lettem öntözéses és meliorációs üzem¬mérnök, 1992-ben pedig a Debreceni egyetem Néprajzi Tanszékén szereztem etnográfus oklevelet. 1985. augusztus 16-án a békéscsabai Gabonamúzeum vezetője lettem, s innen küldtek korengedményes nyugdíjba 1994. január 1-én. Azóta nyugdíjas vagyok. 1978-ban Gyomán ismerkedtem meg közelebbről Főtiszteletű Dr. Sipos István theológiai magántanárral, néhai boldog emlékezetű, az idő szerinti gyomai református lelki¬pásztorral. Az ő kivételes egyénisége, hitvalló református prédikátori személye, a vele való beszélgetések térítettek vissza őseim egyházába. Bizony ennek előtte – mint oly sok nemzedékbeli társamnak – igen laza kötődésem volt egyházamhoz. 1982-ben Gyomán kedves jó István bátyám vette ki tőlünk a házassági eskütételt, s ugyanekkor a szent ke¬resztségben részesültek gyermekeink: Judit, Miklós és Csilla. Zsuzsikát már Békéscsa¬bán keresztelte néhai nagytiszteletű Szabó Géza lelkipásztor. 1982-ben tagolódtam be a békéscsabai református gyülekezetbe. Szabó Géza nagytiszteletű úrral, kedves jó Géza bátyámmal folytatott sok-sok tartalmas együttlétünk, hitbeli meggyőződéssel teli beszél¬getéseink után abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy megválasztottak pótpresbi¬ternek, 1985-től pedig rendes presbiternek, s e tisztséget viseltem 1999-ig. 1991-92-ben voltam egyházmegyei világi jegyző, egyházkerületi világi küldött, 1996 és 2002 között pedig egyházmegyei levéltáros, műemléki előadó. 1984 és 1987 között három évet végeztem levelező tagozaton a Debreceni Theológiai Akadémián. A kápláni alapvizsgát egészségügyi okokból már nem tudtam letenni. Igen kedves, áldott jó természetű feleségemmel immár több, mint harminckét esztendeje élünk boldog házasságban, és – kisebb-nagyobb testi kínokkal küszködve ugyan – örvendezhetünk a gondviselő Isten áldásával szép nagy családunknak, hat unokánknak.
„Ez a kegyes Isten nem vet engem is el, Rólam is hűséges volta gondot visel; A kincs és dicsőség enyémek nem lettek, Igazság-vizsgáló lelket adott helyettek; Adott külső-belső érzékenységeket, Kezembe lantot, szájamba új éneket.”
/RÉ. 249. ének: 8. vers/
SOLI DEO GLORIA!
