2007. május - Anyáknapi köszöntő
SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK AZ ÉDESANYÁKAT
Nyolc hónapja legtöbbet anyukákkal beszélgetek, gyűjtöm tapasztalataikat, hallgatom történeteiket, mit is tudok én felhasználni, beépíteni családos mindennapjaimba. Anyák napjára készülve és e cikk megírására felkérve úgy érzem, ideje bibliai példaképet is keresni. Amikor először elkezdem lapozgatni a Bibliát, rögtön Mária anyaságának és Jézus születésének története ’került’ elém. Ez egy annyira egyedi történet, Mária egy olyan kiváltságos szerepet kap az Úrtól, hogy inkább tovább keresgéltem, profán, a bibliai időkben is hétköznapibb történet után. Találtam bölcs, önfeláldozó, ragaszkodó, romlott és megtérő asszonyokat, nőket, de anyát, akit anyaságáért példaként állíthatunk magunk elé, nem.
Hogyan építhetjük akkor be mai életünkbe Mária, a Megváltó anyjának példáját? Nézzük végig kiváltságos életét úgy, hogy anyai magatartását, az eseményekhez való hozzáállását soroljuk fel.
Először is Mária elfogad – elfogadja az Úrtól kapott állapotát és azt, hogy a Messiás szü-lőanyja lesz. Engedelmeskedik – Istenfélő, ismeri az írásokat és hisz. Fenntartás nélkül odaadó – azt mondja:’Történjék velem a te beszéded szerint.’ Nevel, tanít, gondoskodik – Jézus tizennyolc éven át marad a szülői házban. Háttérbe vonul, lemond – fiát születésétől fogva sokan dicsőítik, látni akarják, csodát, gyógyulást várnak tőle, Jézus pedig tanít, gyógyít és családjának azokat tartja, akik Isten akaratát cselekszik. Szenved – fiát kitaszítják Názáretben, testvérei sem ismerik el és ő sem tarthat már semmilyen igényt rá. Együtt szenved – a kereszt lábánál végig ott van, de nem merül el a szenvedésben, tudja, hogy Jézussal kapcsolatos feladatát betöltötte. Megértette, hogy csak az tudja Istennek szentelni életét, aki nincs eltelve saját személyének fontosságával.
Ha végiggondoljuk, mit kaptunk édesanyánktól és mit adunk gyermekeinknek minden nap, mi is elfogadunk, engedelmeskedünk, odaadóak vagyunk, nevelünk, tanítunk, gon-doskodunk, lemondunk saját érdekeinkről, együtt szenvedünk szenvedő gyermekünkkel és megértjük, hogy nem magunknak neveljük őket.
Mária harminc esztendő alatt olyan magasságokat, mélységeket, örömöket, bánatokat élt át, amit mi, mai anyukák nem, de példája, hozzáállása, anyai magatartása segíthet nekünk hétköznapjainkban. (Medvegy Anikó presbiter)
