2006 advent - Simon András
SIMON ANDRÁS
„A Szentlélek ott fú, ahol akar, működését ésszel fölfogni a legcsillogóbb emberi értelmet is térdre kényszerítő, meddő próbálkozás volna. Kár is ezzel kísérletezni. Azt azonban nyugodt lélekkel kijelenthetjük, hogy Jézussal való bensőséges kapcsolat nélkül a szavakban csillogó értelem vagy a csendben munkálkodó szeretet sem lehet igazán hatásos. Mert ez a titok nem a szavakban, vagy a tettekben van, hanem a személy átadottságában. Abban a meghatározó felismerésben, hogy minden Jézusért: Őérte, Őbenne és Őáltala történik. Aki a Krisztusért való munkálkodásban túl nagy jelentőséget tulajdonít magának, vagy nélkülözhetetlennek kezdi érezni magát, - az félő, hogy máris mellékösvényre tévedt...
Ugyanakkor lehet, hogy százakat vezettünk már Istenhez egyszerű keresztény szeretetünkkel, anélkül, hogy tudnánk róla. De gondoljuk csak el: talán jobb is, ha nem tudjuk. Lehet, hogy magunk is megijednénk attól a kegyelemtől, amellyel az Úr rajtunk keresztül vonzotta magához őket.
Az Isten szeretete mélységeket feltáró hatalmas titok, amelynek mindenki részese lehet, aki merész ugrással beléveti magát.”
/Simon András: Apostolkodás (részlet)/
1958-ban születtem Budapesten. Szüleim – akik sok el-foglaltságuk ellenére is meleg otthont teremtettek – korán észrevették rajzkészségemet és hamar szaktanárhoz irányítottak.
Két és fél éves korom óta rajzolok tudatosan. 1976-ban érettségiztem a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában. Két sikertelen próbálkozás után megértettem, nincs helyem a Képzőművészeti Főiskolán. Azt gondoltam, ha van tehetségem, akkor diploma nélkül is lehetek grafikus, ha meg nincs, akkor úgyis hiába minden erőlködésem. 1977-től 1979-ig képszerkesztő voltam a Tankönyvkiadónál, majd – áruházi takarítói állásom mellett – külső munkatársként tankönyveket illusztráltam.
1984-re megérlelődött bennem, hogy ideje tisztázni: mit akarok és mit tudok? Csak mások mondandóját vagyok képes rajzba önteni? Vagy vannak saját gondolataim, érzéseim, amelyeket művészi szinten ki tudok fejezni? Ekkor már két gyermekem volt - ugyanis 1979-ben megnősültem. Nem kockáztathattam, ezért nagyon komolyan Istenhez fohászkodtam, kérve: adjon nekem olyan tehetséget, hogy abból a családomat is eltarthassam. Felajánlottam: mindezzel az Ő dicsőségét szeretném szolgálni. Ettől fogva szabadúszó grafikusként élek – feleségemmel, immár három lányunkkal és egy fiunkkal.
1991 óta érzek időről időre késztetést arra, hogy mondandómat a vonalakon kívül szavakba is öntsem. Eredendően nem a nyilvánosság, hanem csupán saját magam számára vetettem papírra töprengéseimet, hogy általuk kikristályosodhasson bennem az eltelt évek fájdalma és öröme. Remélem, írásaim az olvasónak inkább örömet okoznak, mintsem fájdalmat.
Én mindenesetre szeretettel írtam – talán éppen Önnek is
/Simon András/
