Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2007. október - Hálaadással áldozz Istennek!

2009.01.09

 

I. évfolyam 11. szám

Hálaadással áldozz Istennek!” /Zsolt. 50.14./

      Elgondolkoztató, hogy miért is járunk az Ige útján. Ahányan vagyunk, annyi-féle választ tudnánk adni és nem is gondoljuk, hogy válaszadásunkat mi minden meghatározza. Sokan tudják - főleg, akiknek harcolni kell ez ellen, - hogy istenképünket mélyen meghatározza apaképünk. Van, aki félelemből engedelmeskedik, a csapások elkerülése miatt imádkozik. És úgy gondolkodik, ezzel kell bizonyságot tennie mások előtt is: „Vigyázz mert megver az Isten!” Aztán jön a betegség, szegénység, társtalanság és mindenféle nyomorúság… meg a végítélet. Közben csodálkozik, hogy nem térnek meg a gyerekek, unokák, szomszédok, mert ilyen Istenre nekik nincs szükségük. Pedig igazat szól, mindnyájunknak meg kell állni az Isten ítélőszéke előtt, de ez az igazság egyik oldala csupán. A gyermekeivel üzletet kötő apa képét sokan viszik istenkapcsolatukba is. Az „adok, hogy adj” elve: Ha jól viselkedem, ha adakozom, ha imádkozom, kérem az anyagi és lelki áldásokat, mert az nekem jár, kifizettem… És jön a hatalmas törés, Istenben való csalódás: Ő nem üzletel velünk, mert sokszor a bűnösöknek jól megy sora, a kegyeseknek pedig vannak nyomorúságaik. Pl. Jób. De van érdek nélkül szerető apa is, és a Mennyei Atyánk az, aki visszafogadja az eltévelyedőket, a tagadókat a Megváló Krisztusért, még akkor is, ha a többiek-nek ez nincs az ínyére. Az ilyen Atyát hála illeti meg és azért keressük az ő akara-tát. Az Isten előtt való kedves életre való törekvés menet közben bennünket is formál. Lemondás a bosszúállás jogáról, ami jó és hasznos – még testi értelemben is - Reá hagyatkozó életben nevel. Mivel Krisztus a közbenjárónk az Atyánál, az Ő áldozata által, ezért születik meg minden keresztyén ember szívében a háláda-tosság. Amikor megtapasztaljuk, átéljük, hogy a mi mennyei Atyánk megbocsát, átöleli megtérő gyermekét, akkor a túláradó örömünkben mindent másképpen érzékelünk. Másképpen látjuk a világot, a családunkat, a szeretteinket, a gyüleke-zetünket és az egész világot – talán reményteljesebben: Istennek még én sem va-gyok lehetetlen eset, akkor azokon is könyörülhet, akik számomra reménytelen esetek! Ezért hálás a keresztyén ember, mert Istent akarja dicsőíteni egész életével és nem félelemből vagy számításból teszi a jót, hanem, hogy másokat is megnyerjen a Krisztusnak. A templomba sem a kötelességtudat hajtja, hanem szent kíváncsi-sággal jön, most miként épít Atyám és most mire használ. Életünknek ezen gyü-mölcsei biztosítanak arról, hogy jó úton járunk.    Amen

Marti Miklós lelkipásztor

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.