2009. január - Ez jutott nekem
2009.02.07
Cs. Kiss Andor: „Ez jutott nekem….”
A fiatalabb generációhoz tartozó lelkészként mindig érdekes számomra a szocializmus világáról szóló visszaemlékezés. Mivel gyerekként éltem át ezért soha nem tudhatom, kinek van igaza, amikor egyrészről azt hallom: akkor nem lehetett a hitet gyakorolni, mert megfenyegettek, másrészről pedig azt, hogy ha valakin látszott a félelem nélküli elkötelezettség, azt nem bántották.
Ez a könyv egyik álláspontnak sem ad igazat, hiszen szól hátratételről, hivatali packázásról, hálátlanságról és tragédiákról, de úgy, hogy a Krisztusba vetett bizalom mindig átragyog az élet sűrű fellegein. Egy nyitott szemmel és nyitott szívvel élő lelkipásztor vallomása ez, amely még engem is, a gyorsuló „darálóban” élő embert is megállított, elgondolkodtatott. A könyv elolvasása után az fogalmazódott meg bennem, de jó volna így megöregedni. Így hálával és megelégedettséggel visszatekinteni. Ami különös és sok életmód magazinból hiányzik, a sorok között itt a recept is megtalálható. Úgy kell hitben élni, hogy erősek legyenek a gyökereink. Az ébredési mozgalomban gyökeret eresztett embert nem lehetett hamis evangéliummal megetetni. Másrészt pedig a megpróbáltatások mellett arra is emlékezzünk, amikor Isten az ő igéjével táplált, szavát beteljesítette és a szabadulást, megoldást elhozta. Egyfajta keresztyén pozitív gondolkodás ez, de amiből hiányzik az önszuggeszció. Külön figyelmet érdemel az a tapintat, amivel a „keresztbetevők” nevét elhallgatja, hogy a leszármazottaknak ne legyen kínos egy piedesztára állított ős.
Egyedül a cím csalóka, hiszen a megkeseredettség teljességgel hiányzik belőle.
Marti Miklós
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Nincs új bejegyzés.
