Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Krisna-tudatú hívők

 

Bevezető imádság

textus

igehirdetés

záróimádság, miatyánk

 

 

 

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Mennyei Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen

 

 

Istentiszteletünk kezdetén a 25. zsoltár első versét énekeljük!

 

Szívemet hozzád emelem, és benned bízom, Uram

És meg nem szégyeníttetem, nem nevet senki rajtam.

Mert szégyent nem vallanak, akik Hozzád esedeznek.

Azok pironkodjanak, akik hitetlenül élnek!

 

 

 

Folytassuk Isten magasztalását a 208. dicséret eléneklésével!

Uram, bűneink soksága, undoksága érdemli haragodat,

Méltók vagyunk, hogy ellenünk, Szent Isten, felemeld ostorodat!

De tudjuk, hogy ki megvallja és átallja bűneit s Hozzád megtér, azt nem hajtod el előled, sőt tetőled bűnbocsánatot az nyér.

Azért hát mi is járulunk és borulunk Elődbe fájdalmasan, bűnös lelkünknek kegyelmet, engedelmet kérvén alázatosan.

Szánj meg, uram, ily ügyünkben, s megtértünkben függeszd fel ostorodat! Ó, hajtson hozzánk békére Fiad vére, s felejtsd el haragodat!

Szólj hozzánk, Uram, csendesen, és édesen! Félelmünk mindjárt széled, és lelkünk is e szózattól, mint harmattól a hervadt virág, éled.

Uram, végy minket kedvedbe, szerelmedbe, s vigasztald meg szívünket! Tőlünk soha ne maradj el, se ne hagyj el, hanem fogjad kezünket!

 

Vissza

 

Mindenható Istenünk, Mennyei Édesatyánk!

Köszönjük, hogy Téged ismerhetünk személyesen, Jézus Krisztus által, nem csak úgy, mint Teremtőnket, Gondviselőnket, hanem Megváltó Istenünket is, aki szereteteddel aláhajlasz és a mi hibáink és nyomorúságaink ellenére úgy tudsz felemelni minket, ahogy mi a magunk erejéből soha nem lennénk képesek arra. Urunk, könyörülj rajtunk, amikor a mindennapok forgatagában a Te követésedről kellene bizonyságot tennünk élettel, szóval, cselekedettel!

Urunk, könyörülj rajtunk most is, amikor a Te Szentlelkednek a világosságát kérjük segítségül, és add, hogy ez a világosság nékünk oly mértékben adassék, hogy meg tudjuk különböztetni, mi az, ami Tőled jön, és mi az, ami halott, mi az, ami bálványimádó, mi az, ami más forrásból táplálkozik. Így kérünk, Mennyi Édesatyánk, Jézusért, hallgasd meg imádságunkat! Szentlelked erejével légy itt velünk! Urunk, erősíts bennünket testben, lélekben, hitben és szeretetben! Ámen.

  Vissza

 

 

 

Isten Igéjét olvasom Ézsaiás könyvének 40. fejezetéből, a 17. verstől a 20. versig bezárólag:

 

A népek mind semmik előtte, puszta semmiségnek tartja őket. Kihez hasonlíthatnátok az Istent? És hogyan készíthetnétek el képmását? A mesterember bálványszobrot önt, az ötvös bevonja arannyal, és ezüstláncot forraszt hozzá. Aki szegény ilyen áldozatra, nem korhadó fát választ. Ügyes mesterembert keres, hogy olyan bálványszobrot készítsen, mely nem inog. Ámen.

/Ézs. 40. 17-20./

Vissza

 

 

Kedves Testvérek!

 

A felolvasott igeszakasz egy bálványimádó kultúra közepén élő népnek az üzenete, akiket körülvett mindenféle bálvány, és ebben a helyzetben kellett megvallaniuk a Mindenható, és Teremtő Istenbe vetett hitüket. Azt mondhatjuk: sokat változott a világ körülöttük, Isten újszövetségi népének azonban újra és újra szembe kell néznie a bálványokkal. Szembe kell néznie akkor, amikor látszólag arról beszélnek némelyek, amiről mi is beszélünk, s közben nagyon hamar kiderül, hogy egészen más útjaink vannak. A mai estén a Krisna tudatú hívőkről szeretnék néhány szót szólni, az ő gondolataikat, tanításukat lemérni az Ige mérlegén. Azért olvastam fel ezt az igeszakaszt, mert a krisnásoknak az oltárán ott vannak bizonyos szobrok, amelyekről úgy tartják, hogy ezek a szobrok mintegy kiábrázolják, és jelenlétét biztosítják az Istennek.

Kikről is van szó? A Krisnások, ha arról van szó, hogy őket szektának nevezik, mélységesen felháborodnak. Felháborodnak, mert azt vallják, hogy ők a hinduizmusnak egyik ágát képviselik. A hinduizmusról annyit érdemes tudni, hogy hindunak tartják azt, aki a négy hindu alapművet elfogadja. Aki ezt elfogadja, az olyan sokistenhitben válogathat, amiben szabadsága van arra, hogy kitalálja, melyik istenség a legfőbb istenség. Így nem csak Krisnának vannak követői, hanem nagyon sok más istenségről is azt tartja a hinduk egy része, hogy ő a legfőbb jó és a legfőbb istenség. Nagyon haragszanak éppen ezért a szekta megnevezésre, és emiatt jó szokás szerint pereket is indítottak. Annak idején Németh Géza református lelkipásztor volt az, aki felvette a harcot, és akihez nagyon sok családanya fordult, ha gyermeke Krisnás lett, elszakadt a családtól: segítsen valamiképpen, szerezzék vissza a gyermeket. Németh Géza korán meghalt, és ezt a mentő tevékenységet nem sokáig tudta végezni.

Krisnát „a tökéletesült Visna inkarnációjának” tartják. Ez az, amely az ő életüknek az alapja. Ezt a nevet kell ismételgetni. Úgy látom, hogy a sorokban talán kevesen vannak, akik George Harrisonnak a My Sweet Lord című művét ismerik, ahol hallelujával kezdi el az énekét, és eljut a „Hare Krisna” mantra mondogatásáig. Tipikus jelensége ez a mai világunknak, olyan szempontból, hogy a keleti kultúrának a tanításait egyre jobban beépítik az emberek a saját hitvilágukba. Van egy régi felmérés, a 70-es években készült, (és azóta nem javult a helyzet Nyugaton, és azt hiszem Magyarországon sem): önmagukat kereszténynek valló emberek egy ötöde vallotta a reinkarnációt. Nem az inkarnációt, mert az testté lételt jelent, ami Krisztusra, a karácsonyi eseményre utal. Hanem a reinkarnációt, amely azt tanítja, hogy a lélek örök, és újra és újra megszületik erre a világra. A helyzet azóta nem javult semmit. A reinkarnáció tanítása nem csak a Krisnások specialitása, lényegileg minden bálványimádó vallásban, vagy mondjuk így, nem bibliai alapú vallásban tetten érhető, és kézzel foghatóan jelen van.

Az ő életükben vannak bizonyos alapszabályok. Négy alapszabály, mely hozzá tartozik az élethez, melyet minden Krisnásnak meg kell tartani. Először is: nem esznek húst, halat és tojást. Ez az élet tiszteletének egy félreértelmezett megjelenítése. Ez mind a reinkarnációs hitükből következik: azért nem ölik meg a halat, azért nem ölik meg az állatot, azért nem fogyasztják el a tojást, a potenciális kiscsibét, mert sose lehet tudni, hogy kinek a lelke van benne. És az mégiscsak kínos, ha az ember a pl. nagymamájának a lelkét eszi meg. Ilyen szempontból érthető ez a keleti misztikus világ, ez a rettegés, mely az ő vegetáriánus világuk és felfogásuk mögött van. Ezért van az, hogy például a buddhista szerzetesek önmaguk előtt söprögetve mennek az utcán, hogy véletlenül el ne tapossanak egy állatot. Ez nem az életnek abban az értelemben vett védelméről és tiszteletéről szól, ahogyan mi gondolkodunk. Hiszen mi azt olvassuk a Szentírásban: Isten azért teremtett embert, „hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik.” 1Móz1,26. Ez az életvédelem egészen másról szól: a félelemről és az attól való rettegésről, hogy valakinek a lelke, amely másik testbe költözött, ilyen módon kárt szenved. Ez az első tanításuk.

A másik tanításuk tiszteletre méltó, az aszketikus életmódnak a jellemzője: nem fogyasztanak alkoholt, kábítószert, cigarettát, de még kávét vagy teát sem. Nem élnek ilyenfajta tudatmódosító szerekkel. Szép, jó és tisztelendő dolog ez. Azonban annyit érdemes megjegyezni, hogy igazán nekik nincs is rá szükségük, hiszen minden híreszteléssel ellentétben az állati fehérjék hiánya igenis tudatmódosító hatással bír az emberre. (Állati fehérjében csak tejet és tejterméket vehetnek magukhoz).

Nem játszhatnak szerencsejátékot, tiltva van a számukra. Ezt is tisztelettel lehet elfogadni.

A negyedik pillér, amit meg kell tartaniuk, hogy nemi életet csak gyermeknemzés céljából lehet élni. Itt megint, ha a bibliai tanítást vetjük össze ezzel, akkor azt látjuk, hogy a nemiségről Isten a Biblia első lapjain egészen mást tanít. Azt mondja: „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.” (1Móz. 2,24) Itt az utódról, a szaporodásról nincs szó, hanem azt írja az Ige, hogy két fél így lesz egésszé. Ez olyan, mintha valaki azt tanítaná, hogy az embernek a szájával csak enni szabad, és mondjuk énekelni nem. A szexualitáshoz való hozzáállásuk végzetesen dualista világképükből fakad. Ebben a dualista világképükben van a test, és van a lélek. A test mocskos, elvetendő, a lélek, a lelki tisztaság, az ezért való küzdés pedig mindenek felett való. Az embert ilyen értelemben „feldarabolják”.

Meg kell mondanunk, hogy ezek a tanítások a kereszténységbe is nagyon erősen beszivárogtak. Mert a kereszténységben is hajlamosak vagyunk az embert nem embernek tekinteni, hanem testre és lélekre szétszedni, és azon vitázni, hogy test-lélek-szellem az ember, vagy csak test és lélek… Mintha így darabolhatnánk… A Biblia világosan testnek és léleknek az egységéről, szellemnek és anyagnak az egységéről beszél és az embert a maga egységében nézi. Lelkiképpen is el lehet követni bűnöket, és a bűn nem feltétlenül csak a testhez kötődik. Ebben megint hatalmas különbség van, és ezt nekünk tudni kell, és tudatosítani kell magunkban: nem szabad az emberdarabolásba belemenni, két dolgot, két megnyilvánulást, két tulajdonságot egymással szembeállítani, mert akkor elindulunk azon az úton, amit ők is vallanak.

A külső kinézetükről csak annyit, hogy ők azok, akik szent agyaggal megjelölik a homlokukat és az orrukat, és kifejezetten indiai ruhákban járnak, bizonyos száriban a nők, amit speciális technikával maguk köré tekernek.

Lelki gyakorlataikban nagyon fontos a szigorú rend. Ez megint közelebb visz minket ahhoz, hogy miért is tekinthetjük őket nyilvánvalóan szektának. Ebben a szigorú rendben reggel fél 4-től este fél 11-ig be van osztva egy Krisna tudatú hívőnek, hogy mikor mit kell csinálnia. Ebben van kétórás meditáció, amikor ezt a bizonyos „Hare Krisna, Krisna Hare” mantrát kell mondogatniuk. Nagyon érdekes a keleti kultúra kereszténységre gyakorolt hatása. Van egy 108 golyócskából álló füzérük, ezt az ujjaik közé veszik, és 16-szor végig mondják, tehát 16x108, ennyiszer mondják végig ezt a mantrát. A katolikus atyánkfiainak a rózsafüzére ide gyökerezik. Nem kell tehát azt gondolnunk, hogy annyira távol van ez tőlünk! Mert bizony ennyire közel van.

El kell mondani azt, hogy a kereszténység gyakorlatilag mintegy 150 éve elveszítette azt a missziói lendületét, ami Európából indult ki és a távolabb élő népek felé irányult. Jól, rosszul működött, hogy milyen technikákat alkalmaztak, erről lehet vitázni. 150 éve megfordult a folyamat, és azokból az országokból, amelyek eddig misszionált területek voltak, most az emberek nem keresztényként, hanem muzulmánként, hinduként jönnek vissza Európába, és itt „misszionálnak”. Az egyik ilyen megnyilvánulási forma a Krisna tudatú hívők társasága is.

Amikor szektáról beszélünk, az egyik meghatározás szerint ez az a közösség, ahol agymosás folyik. Az agymosás az, amikor szabályozott környezetben segítik a pácienst abban, hogy elfogadja az ő tanításukat, javaslatukat. Fizikai kimerültséget idéznek elő nála, fél 4-től fél 11-ig öt óra alvást engednek, mikor tudjuk, hogy általában 8 óra alvásra van szüksége az embernek. A társak nyomása: van Somogyban egy ún. Krisna-völgy, ahol egy farmot építettek ki maguk számára, és ott élnek kommunában. Ebben a közösségben a csoportnyomás egyértelmű, és megragadható. Tekintély és uralom. A szellemi vezetőnek a tekintélye egyértelmű.

A Krisna névnek az ismételgetése mentális legyengüléshez vezet. Fájdalmas az, amikor valaki ilyen körülmények között elveszíti a gyermekét. Nagyon aktív „misszió” folyik. Az egyik jelszavuk, hogy a templom 10 mérföldes körzetében ne legyen éhező. Ezért Pesten a mai napig 1000-1500 adag ételt osztanak szét a hajléktalanoknak. Ezeken a jószolgálati cselekedeteken keresztül próbálják gyűjteni a híveket. Az értelmiséget pedig vasárnap délutánonként tartott előadásokkal próbálják megragadni, és így elég erősen misszionálnak.

Aki elindul ezen az úton, beavatásban részesül. Kap egy lelki nevet, majd, ha előrébb halad, akkor Drachmana avatás lesz a része. Négyfajta életforma van náluk, az egyik a nőtlen tanulóknak a csoportja, akik elkülönülten élnek. Másik csoport a házasok csoportja, akik gyereknevelés és munka mellett élik ezt az életet. Aztán vannak, akik a családi élettől mentesített környezetben teljesítik azt, és vannak, akik a legszigorúbb szerzetesi előírásoknak tesznek eleget.

Azon túl, hogy a Szentírásnak egyértelmű útmutatását olvastuk, és értettük, ami az oltárra és a bálványokra vonatkozik, van egy közös kapcsolódási pont, amelyben a kereszténység is lényegileg ugyanazt vallja, amit ők: hogy a lélek örök. De talán ez az egyetlen kapcsolódási pont. Hiszen ők azt vallják, hogy létezik egy konstans lélekmennyiség, amely állandó körforgásban van. Ebben az állandó körforgásban mindig újra és újra megszületik a lélek és így igyekszik a jobb felé. Ha nem jó életet élt, az anyagi világ megkötözöttsége lett úrrá rajta, akkor egy alacsonyabb létformában születik újjá. Ezt nagyon sokan nem tudják Európában, hogy a lélekvándorlás eredeti formában ezt tanítja. Ha nem vagyok elég jó, akkor patkányként születhetek újjá. A barkácsolt vallásosságban ez úgy szerepel, hogy majd másik emberi testet kapok. A teozófiai társaság, a spiritiszták nagyon erősen felkapták a XIX-XX. században ezt a tanítást. Legtöbbször arra hivatkoztak, hogy nekik médium jelentette ki, hogy valaki az előző életében ki volt. Egy valamit tudni kell: a varázslást, amire ők hivatkoznak, Isten halálos bűnnek tekinti. Nem engedte az embernek, hogy abba a szférába belépjen, amivel megnyit maga előtt olyan szellemi csatornákat, amelyeket aztán nem tud uralni.

Térjünk vissza a krisnások tanításaihoz! Azt mondják, hogy a lélek örök, de mindig újjá születik Mit mond a Szentírás? A Szentírás azt mondja, hogy „a por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta.” Préd. 12,7 Nem azt mondja, hogy visszamegy egy másik emberbe, állatba. Visszatér Istenhez, aki adta. Az Újszövetség még bővebben és még részletesebben fogalmaz, amikor Pál apostol azt mondja:

„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat.”      /2Kor. 5,10/

Tehát nincs olyan, hogy majd újra visszatérünk. Mint ahogy nincs köztes állapot sem menny és pokol között, hanem az életünk végén Isten elé kell állnunk számadásra. Azt is tudjuk, hogy ha Pál apostol csak idáig írta volna tanítását, akkor nagyon nagy bajban lennénk, mert ha a cselekedeteink alapján kellene számot adni evilági életünkről, akkor mindnyájan a pokol örökösei lennénk, az Istentől való teljes elszakítottságnak az állapotába kerülnénk.

Mit mond a megváltásról a krisnások tana? Ha magunkat elég jól képezzük, ha kellő mértékben megalázza az ember magát Krisna előtt, és elmélyül, meghódol, befogadja őt, akkor majd el fog jutni abba az örök isteni világba, ahová ők igyekeznek a saját hitük szerint, amely nagyon sok emberi jelzővel van körbeírva és körbeaggatva. Meglehetősen erős földi, emberi kivetítés ez. Egyértelműen az önmegváltásról van szó. Itt is eljutunk egy hatalmas különbséghez és mérföldkőhöz. A Biblia azt mondja, hogy nincs önmegváltás. Pál apostol ezért hadakozik a zsidókkal. Nem tudod megtartani a törvényt. Nem tudsz tökéletes lenni. Nincs alanyi jogod, bemeneteled az Istenhez, csak közbenjáró segítségével. Csak úgy lehetséges, ha a Mindenható Istennél valaki eltörli a mi bűneinket, és annak következményeit leveszi rólunk. Ez nem más, mint az Egyszülött Fiú, Jézus Krisztus. (Majd arról is lesz szó, hogy a New Age mozgalom mindent mindennel össze akarnak keverni. Nem szabad engedni! Nagyon tisztán és nagyon világosan látni kell, hogy égbe kiáltó különbségek vannak.) Abból, hogy Krisztusnak a mássalhangzói hasonlítanak Krisnának a mássalhangzóira, semmiféle messzemenő következtetést nem kell és nem szabad levonni. Mert a Biblia Istene egészen más, mint az az istenség, akiről ők beszélnek. Még akkor is, ha vannak olyan hangok, hogy egy kicsit keverjük össze, egy kicsit zavarjuk össze a dolgokat. Egyértelműen két külön világról beszélünk.

Ők azt mondják, hogy a test harcol a lélek ellen. Mi azt mondjuk, hogy Isten szellemből és anyagból testté és lélekké teremtette az embert úgy, hogy ez a teljes egység bűn alá rekesztett. A lelkünk is és a testünk is. Krisztus nélkül semmire se megyünk. A Szentírás azt mondja, hogy egyszer születünk erre a földre, és ez a földi lét adatik arra, hogy kiderüljön: a Krisztus útján járunk-e, hajlandók vagyunk-e engedni a hívásnak, vagy járjuk a magunk útját, és meglátjuk a következményeket. A Szentírás azt tanítja, hogy önmagunkat nem tudjuk megváltani, bármennyire legyen is a lélek örök, hiszen a bűn alá rekesztett ember nem képes önmagát tökéletessé lenni semmilyen technikával, semmilyen meditációval, semmilyen önbecsapással.

Áldjuk Istent, aki ennyire valóságosan és ennyire reálisan mutatja be az ember helyzetét. Nem akar bennünket áltatni, nem akar bennünket becsapni. Nyilvánvalóvá teszi, hogy igen, önmagunkban gyengék vagyunk. De Krisztus által örökösei vagyunk. Ez éltessen bennünket, ez örvendeztessünk bennünket! Ez erősítsen meg bennünket a hitünkben! Nem kel nekünk elbizonytalanodni, mert nekünk olyan örökségünk van, amit Krisztus a kereszten megszerzett. Nem szabad, nem lehet, semmiképpen nem érdemes ezt az örökséget eljátszani. Ámen.

Vissza

 

 

 

Mindenható Istenünk, Mennyei Édesatyánk!

Köszönjük Néked, hogy a Te Egyszülött Fiadban olyan utat készítettél számunkra, ami által nékünk menetelünk lehet Tehozzád. Köszönjük, hogy nem a saját teljesítményünkön múlik az, hogy Veled teljes közösségbe jutunk-e. Mert ha ezen múlna, tudjuk, Urunk, a Szentírásból tisztán és világosan, hogy mindnyájan elvesznénk. Köszönjük, hogy a hazugság atyját ma is leleplezted, amikor arról szól különféle bálványimádó kultuszokon keresztül, hogy az ember igenis képes önmagát megváltani a bűn következményétől, az örök pusztulástól. Urunk, köszönjük, hogy elvetted tőlünk azt az illúziót is, hogy kapunk még egy esélyt a földi életen túl is. Urunk, jó nékünk látni, hogy az a drága élet, amivel megajándékoztál, az egyszeri és megismételhetetlen. Urunk, add, hogy ezt soha ne felejtsük el, és ne azt halljuk meg, amire viszketne a fülünk, hanem halljuk meg a Te Igéd igazságát, és annak engedjünk.

Így köszönjük Néked, hogy bennünket úgy teremtettél, úgy áldottál meg, hogy hívó szavadat megérthessük. Kérünk, Urunk, segíts meg minket, hogy ez valóban eljusson a mi tudatunkig! Add, hogy felismerjük gondolkodásunkban, életünkben azokat az idegen tanításokat, idegen elemeket, amelyek nem biblikusak, nem Tőled jönnek, nem a Te Lelked által valók.

Mindenható Istenünk, így kérünk a keresőkért, akik nem tudják, hogy merre induljanak, mit keressenek. Uram, segítsd meg őket, hogy olyan utat találjanak, amely az életre vezet, amely nem az ámításról, az önbecsapásról, az önmegváltásról szól, hanem a Te dicsőségedről. Urunk, könyörgünk azokért, akik elhiszik mindezeket. Urunk, Te légy az ő szabadítójuk, Te nyisd meg az ő szemeiket! Urunk, segítsd meg őket, hogy ha megérik bennük a döntés, akkor tudjanak elindulni feléd, és tudjanak elszakadni attól a kultúrától, attól a kultusztól, amibe beleragadtak.

Mennyei Édesatyánk, köszönjük Néked, hogy nekünk nem attól kell félni, ami bemegy a szánkon, és nem attól függ a mi jóságunk, hanem azon múlik, hogy milyen hitvallások jönnek ki az ajkainkon, hogy miről teszünk vallást szánkkal: a Beléd vetett hitről, vagy éppen az anyagiasságról, az óemberről. Urunk, könyörülj rajtunk az életünk eme területén is, és segíts, hogy valóban a Te Igéd, a Te akaratod jöjjön ki a mi szánkon, és ne emberi indulat.

Mindenható Istenünk, Mennyi Édesatyánk, könyörgünk azokért, akik eléd jönnek, békeségre vágynak. Könyörgünk a lelki terhet hordozókért. Könyörgünk azokért, akiket nagy feladatok elé állítottál. Könyörgünk azokért, akiket áldással árasztottál el, add, hogy tudják ezt hordozni alázattal!

Így könyörgünk a mi gyülekezetünkért, annak minden egyes tagjáért. Te segítsd őket, minden egyes tagot, hogy a Te Igéd szerint egyre biblikusabban tudjunk gondolkodni, mindenről, a körülöttünk lévő világról, magunkról, s különösképpen Rólad, Mennyei Édesatyánk, aki úgy szerettél bennünket, hogy Fiadban közel jöttél és nem hagytál árván bennünket, hanem a Lélek által ma is vezetni kívánsz. Áldott légy ezért, Szentháromság Egy Isten.

Ámen.

 

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, s bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vigy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké. Ámen.

 Vissza