Hajnaltájban napra vártam,
hűs harmatban térdig jártam,
szellő szárnyát bontogatta,
szöghajamat fölborzolta.
Hajnaltájban rétre mentem,
harmatcseppet szedegettem,
pohárkába gyűjtögettem,
nefelejcset beletettem.
Hazamentem, elpirultam,
édesanyám mellé bújtam,
egy szó sem jött a nyelvemre,
könnyem hullt a nefelejcsre.
Édesanyám megértette,
kicsi lányát ölbe vette,
sűrű könnyem lecsókolta,
kedve szóval, lágyan mondta:
„Be szép verset mondtál, lelkem,
be jó is vagy, kicsi szentem!"
S nyakam köré fonva karját
ünnepeltük anyák napját.
Tudom, sok a gond és a baj,Lehet, hogy nem jönnek sokan,
és sokszor nagyon sok a bánat.de aki jön, az itt ne féljen,
Mégis, mégis szeressétek,annak a szívén tűz lobogjon,
szeressétek e drága házat:annak a lelke lángban égjen
szeressétek a templomot.és mondja el mindenkinek:
Sok értéktelen limlomotVan egy hely, ahol nincs hideg,
elrabolt tőlünk ez az élet.van egy hely, ahol láng lobog,
De légy áldott, hogy meghagyottvan egy hely, ahol béke van,
mi Istenünk, örökre Téged,van egy hely, ahol szív dobog,
és meghagyta a templomot.s szeretet árad szüntelen.
Szeressétek a templomot,Ne jöjjön, aki hűtelen,
hol Ige szól és száll az ének,de jöjjön, akinek van hite,
s azoknak, kik el nem jöttekjöjjön boldogan, biztosan,
mondjátok el: kik hisznek, élnek,jöjjön Istenhez el ide
s Istenben bíznak szüntelen.az ősök drága templomába.
Mondjátok el: ki hűtelen,És tegyen hitet itten állva,
s ki hitetlenül gyenge, gyáva,hogy vérrel, könnyel és imával
az Isten szent, nagy seregébenés mindenekkel harcra szállva
azokra nincs szükségünk máma,és szembe nézve a halállal
csak arra, kiben hit lobog!megőrzi ezt a templomot!
Igen, lehet, hogy nagy dologSok értéktelen limlomot
mindent egy lapra tenni fel,elrabolt tőlünk ez az élet,
de higgyétek: ha Isten szól,de meghagyta a templomot.
hogy induljunk, hát menni kellA templomot ne hagyjátok,
hősen, erősen, biztosana templomot szeressétek! Szeressétek a templomot!
Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Minden ember Szeretettel Borul földre imádkozni, Az én kedves kis falumba A Messiás Boldogságot szokott hozni.
A templomba Hosszú sorba Indulnak el ifjak, vének, Az én kedves kis falumban Hálát adnak A magasság Istenének.
Mintha itt lenn A nagy Isten Szent kegyelme sugna, szállna, Az én kedves, kis falumban Minden szívben Csak szeretet lakik máma.
2.
Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
- Úgy mint régen -
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.
De jó volna mindent, mindent
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.
3.
Ha ez a szép rege Igaz hitté válna, Óh, de nagy boldogság Szállna a világra. És a gyarló ember Ember lenne újra, Talizmánja lenne A szomoru útra. Golgota nem volna Ez a földi élet, Egy erő hatná át A nagy mindenséget, Nem volna más vallás, Nem volna csak ennyi: Imádni az Istent És egymást szeretni... Karácsonyi rege Ha valóra válna, Igazi boldogság Szállna a világra...
