Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010. versei

2010.03.13

 

 

 

 

 

 

 

Újévi köszöntő

 Az ég áldásával az új esztendőben
Egész családjokat halmozza el bőven.
Lelki s testi öröm legyen osztályrészők,
A föld javaival áldja a természet.

Társalkodásainknak legyen meg jutalma,

Sok gabonát hozzon a megérett szalma.

Hozza meg gyümölcsét kert, rét, s mező,

Ne legyen körünkben senki sem éhező.

Csak jólét viruljon mindenütt utánok.

Szóval minden áldás halmozza el bőven,

S legyenek jóval megáldva ez új esztendőben!

 

Beküldte: Futó Zsolt

Vissza

 

 

 

 

 

Juhász Gyula: 48 március 15

Ó régi szép est... tündöklő siker,
Mikor jön egyszer hozzád fogható,
Dicsőséged az egekig ivel,
A deszkáidon tetté vált a szó.

Igen, az Ige testté lett, derék
És lelkes nézők tapsoltak neked,
Színházi est, melyen - ó büszkeség! -
A gondolatszabadság született.

Aktoraid: Petőfi, Jókai,
Vasvári, Táncsics és a korai
Tavaszi mámor sok nagy ifja még,

Színésznőd Laborfalvy Róza volt,
Ki Jókainak szívére hajolt...
Ó régi szép est: jössz-e vissza még?

Vissza

 


Fazekas Anna:

Hajnaltájban

Hajnaltájban napra vártam,
hűs harmatban térdig jártam,
szellő szárnyát bontogatta,
szöghajamat fölborzolta.
Hajnaltájban rétre mentem,
harmatcseppet szedegettem,
pohárkába gyűjtögettem,
nefelejcset beletettem.
Hazamentem, elpirultam,
édesanyám mellé bújtam,
egy szó sem jött a nyelvemre,
könnyem hullt a nefelejcsre.
Édesanyám megértette,
kicsi lányát ölbe vette,
sűrű könnyem lecsókolta,
kedve szóval, lágyan mondta:
„Be szép verset mondtál, lelkem,
be jó is vagy, kicsi szentem!"
S nyakam köré fonva karját
ünnepeltük anyák napját.

Vissza

 

 

Cs. Szabó István

Trianon

 

”Vajon a tövisről
szednek-e szőlőt”
 
Gonosz, lusta kőmívessegéd,
aki lopta segédlevelét,
s nem tanulta meg a szakmát,
tönkretette ős Európát.
Illeszteni nem volt képes
többihez egy márványtáblát,
mely megvédte évezrede
szennyártól a Népek Házát,
legsérülékenyebb sarkát.
Beteg aggyal, kalapáccsal
Hét részre törte a táblát.
 
Elborult a Mennynek Fénye.
Szenny mossa kilencven éve
Isten Házát, Széttört Hazát,
Bódult földrészünk népének
Sárba roppant talapzatát.
 
Süllyed hitetlen Európa.
Csak az Úr segíthet rajta.

Vissza

 

 

Mácsik Sándor:
Kisiskolás koromban tanult intelmek

 

Ne firkálj a ház falára; sem kerítés oldalára!
Menj az utcán szépen folyvást; nem kullogva, se nem futvást!
Magad ne görbítsd előre, ne hánykolódj nyakra-főre!
Ne andalogj, ne kiabálj; ne oldalogj, ne hajigálj!
Ne ácsorogj a csapszéknél, piacon vagy mészárszéknél!
Ruhádat fél vállra ne vesd! Kezed s lábad ne hányd, s ne vesd!
Ha idősebb ember jő, térj ki; tisztességgel köszönj néki!
Ne menj keresztül előtte; sem jobb kéz felől mellette!
Ha elől van, ne előzd meg; ha utóbb van, állj meg s várd meg!
Ha megszólít, frissen megállj; szemébe nézz s felelj, szolgálj!
Szép módjával meghajtsd magad; szokott titulusát megadd!
Míg szavát elvégzi, megvárd; beszédét keresztül ne vágd!
Szólj okosan, nem ümgetve; ne suttogva, ne hebegve!

Amire int, azt megfogadd; ha elbocsát, hajtsd meg magad!

 

 

 

 

   Vissza

 

 

A „KI MIT TUD ?”
beköszöntője Mátraházán
Magas bércek árnyékában,
hűs patakok muzsikája,
megpihenhet test és lélek,
ki már járt itt – nem is képzet -,
 
valóság lett sokak álma:
visszatérni a Mátrába.
S ki még nem volt itt e helyen,
bizton mondom: megszeretett.
 
Szeretetben egybeforrva –
ezt segíti minden óra
mi itt telik közösségben:
imádkozva kéz a kézben.
 
Időjárás elég vegyes:
esőtől az erdő vizes.
Napot azért néha látunk,
megszáradhat fejünk, hátunk.
 
Kezünk, lábunk reggel mozog,
a tornától gerinc ropog.
Ha valaki ezt kihagyja,
csak kávéval pótolhatja.
 
Reggelihez szól a harang,
az ajtóban éhes csapat.
Minden ízlik, nagyon finom:
jobb, mint otthon: állíthatom!
 
Nem komolyan mondom persze,
Csak a rímek kedvét lesve,
ám a konyha minőségi –
fogyókúra: oda neki!
 
A reggeli áhítatban
kicsik, nagyok együtt vannak.
Ige körül a nagy család:
kell a példa – vigyük tovább!
 
Közben persze énekelünk,
s hegedű is van itt velünk:
Ágostonka édesanyja –
fülünk, lelkünk gazdagítja.
 
A gyerekek víg csapatát
Ani s Anna irányítják.
Ők már nénik, s amit tudnak,
Hímzést, fűzést megtanítnak.
 
Fiatalok ez évben is
a Caspiant teszik-veszik.
A történet folytatásos,
s van kedvük a rajzoláshoz.
 
Portrék portán sorakoznak,
a nézők meg csodálkoznak:
„Pont ilyen a Laci bácsi!”-
ezt mondja a sok kíváncsi.
 
Fő program az előadás,
s lutheránus a tálalás.
Minden napra van egy témánk:
a szent élet útja vár ránk.
 
Illúziók, akadályok
leselkednek télen-nyáron.
Keresztyén hit itt segíthet,
centrumában életünknek.
 
Biblia és hallott Ige,
Tanítóval megbeszélve –
Meditálva gondolkodni:
ezt kellene megtanulni!
 
Délutáni csendes órák
Oxigénpark zaját hozzák.
Kirándulni aki szeret,
busszal, s gyalog is elmehet.
 
Jelentkező akad bőven,
vendég lenni a szőlőben,
de inkább a termék fontos:
Gyöngyöspatán a kékfrankos!
 
Az estvéli áhítatok
kapcsolati jó tanácsok –
szemészeti elsősegély:
a gerenda nem az enyém!
 
Ebek, pocák szimatolnak,
hátha igazgyöngyhöz jutnak.
Gondoljuk meg, kinek adjuk:
mert az mindig visszakapjuk!
 
Huncut juhok ólálkodnak,
szépet, jókat kolompolnak.
De ha Krisztus áll középen,
üdvösség lesz Földön s Égben.
 
Késő esti morzsagyűjtés:
tapasztalat, kérdés, s kérés
kerül szívünk ládájába:
imádsággal jól lezárva.
 
S most, hogy vége felé járunk,
hál`adásra nyílik szájunk.
De mielőtt vége lenne:
legyen vidám még ez este!
 
Mutassuk meg mi magunknak,
gyümölcseit  talentumnak.
Így becsüljük hát meg egymást:
Kívánok jó szórakozást!

 

Dr. Tóth János


  Vissza

 

„A Mátra oldalába gyüttem én el”
(A „Ki mit tud?” paródia-kategóriájában előadva
A „ Lábaidhoz hullok tört reménnyel” kezdetű lelki ének dallamára)

 

A Mátra oldalába gyüttem én el,
mert csöndeshetet hirdettek itt
Testöm, lelköm úgy kiéh’zött,
hegedűszóra indult mégint.
 
Mögtanultunk mindönt ami itt köll:
a bejelentő lap írását.
A naptejet mög a napernyőt
Nem használtuk egész hétön át.
 
Ömlő eső ébresztött föl itten
harmadnap kora hajnalán.
Igaz az előadásokrúl immár
nem vágytunk a szabadba talán.
 
Borocskákat kóstolgattunk Patán
mögcsípött néhány embört az ám,
fojt a gigán és még az asztalon is
és a buszban Laci bá’ alá.
 
Eltelt ez a hét is nagyon gyorsan
illúzión, akadályon át,
a legtöbb érintést ezön helyön
kávéautomata kapta ám!

 

Marti Miklós ref.lp.

  Vissza

 

 

Csiha Kálmán: Szeressétek a templomot


Tudom, sok a gond és a baj,                Lehet, hogy nem jönnek sokan,
és sokszor nagyon sok a bánat.          de aki jön, az itt ne féljen,
Mégis, mégis szeressétek,                  annak a szívén tűz lobogjon,
szeressétek e drága házat:                  annak a lelke lángban égjen
szeressétek a templomot.                    és mondja el mindenkinek:

Sok értéktelen limlomot                      Van egy hely, ahol nincs hideg,
elrabolt tőlünk ez az élet.                    van egy hely, ahol láng lobog,
De légy áldott, hogy meghagyott         van egy hely, ahol béke van,
mi Istenünk, örökre Téged,                  van egy hely, ahol szív dobog,
és meghagyta a templomot.                 s szeretet árad szüntelen.

Szeressétek a templomot,                    Ne jöjjön, aki hűtelen,
hol Ige szól és száll az ének,               de jöjjön, akinek van hite,
s azoknak, kik el nem jöttek               jöjjön boldogan, biztosan,
mondjátok el: kik hisznek, élnek,      jöjjön Istenhez el ide
s Istenben bíznak szüntelen.              az ősök drága templomába.

Mondjátok el: ki hűtelen,                   És tegyen hitet itten állva,
s ki hitetlenül gyenge, gyáva,             hogy vérrel, könnyel és imával
az Isten szent, nagy seregében           és mindenekkel harcra szállva
azokra nincs szükségünk máma,       és szembe nézve a halállal
csak arra, kiben hit lobog!                   megőrzi ezt a templomot!

Igen, lehet, hogy nagy dolog               Sok értéktelen limlomot
mindent egy lapra tenni fel,               elrabolt tőlünk ez az élet,
de higgyétek: ha Isten szól,                de meghagyta a templomot.
hogy induljunk, hát menni kell          A templomot ne hagyjátok,
hősen, erősen, biztosan                       a templomot szeressétek!
                                                                Szeressétek a templomot!

 

 Vissza

  

 

 

Ady Endre: Karácsony

 

1.

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme sugna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

2.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.

De jó volna tiszta szívből
- Úgy mint régen -
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

 

3.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
És a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomoru útra.
Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra...

  Vissza

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.